Összefogás, kérem!

Szalai szerint egyértelmű a helyzet, az edzők a hibásak. Az edzőknek is van válaszuk, ismerjük a Csank–Várhidi–Tornyi vonal mantráját: eltűntek a grundok, kevés az igazolt játékos, sok a pláza. Na, ja. Van, aki a játékosokat hibáztatja. Az MLSZ nemrég kirúgta a válogatott összes szövetségi edzőjét. Az U16-osokkal sikereket elérő Szepessy László az Origónak adott múlt heti interjújában a focistákat vette elő, szerinte Szalaiban és Dzsudzsákban nincs „tisztelet” és „alázat”, előkerült a „sportkocsi” témája is meg az „egó”. Bezzeg régen: Szepessy generációja a „fárasztó edzés után” (amelyen „a stoplis még a lábukat is feltörte”) felhúzták a csehszlovák tornacipőt, és „még hat órán keresztül fociztak a grundon”. Vagyis a mai fiatalok puhányak, lusták, csak csipszet zabálnak, nehéz őket munkára fogni. Azért tegyünk fel halkan egy kérdést: biztos, hogy ez csak a magyar gyerekekre igaz? A bosnyákok és az izlandiak vagy a németek kevésbé kényelmesek? Aggódnunk azért még nem kell, Szepessy szerint Pintér majd leüvölti a játékosok fejét, akik „hátrább mennek az agarakkal”. A recept tehát: munka = siker. Egyetértünk, várjuk a sikereket! Mindennek tükrében érdekes, amit Laczkó Mihály játékosügynök nyilatkozott szerda reggel a Digi Sport Reggeli Start című műsorában. Laczkó együtt nézte végig az Ausztria–Magyarország (4–2, félidőben 1–2) U21-es Eb-selejtezőt a Manchester City cseh játékosmegfigyelőjével, aki a magyar futball legnagyobb ígéretének tartott Kovács Istvánt (Videoton, 20) a mérkőzés végére a D („leigazolni”) kategóriából átrakta az A („elfelejteni”) kategóriába. Az ügynök értékelése letaglózó: „a magyarokból két alapkövetelmény hiányzik: nincs erőnlétük és hiányzik a taktikai képzettségük”.  Érthetetlen, hogy a magyar futballban miért beszélnek évtizedek óta összevissza, miért alkotnak újabb és újabb programokat, miközben az alapprobléma ugyanaz, s nemcsak a ManCity játékosügynöke számára nyilvánvaló, hanem a laikusok előtt is. Tíz évvel ezelőtt egy futballra közepesen érzékeny lánnyal éltem együtt. Néha ő is belenézett egy-egy olasz vagy spanyol bajnokiba. Egyszer aztán átkapcsoltunk egy NB I-es meccsre. Néhány perc után két dolgot kérdezett tőlem. Miért áll mindenki egyhelyben? (Erőnlét.) Miért van folyton a levegőben a labda? (Taktikai képzettség.) Pedig ha valamit el lehet sajátítani az edzéseken, az az erőnlét és a taktikai képzettség. Az IFFHS is leminősítette a magyar futballt. A futballstatisztikákkal foglalkozó szervezet a 2013-as eredmények alapján a 76. helyre sorolta a magyar NB I-et a világranglistán. Az MTI által kiadott (s számtalan honlap által átvett) hírben az is szerepelt, hogy a listán így a magyar élvonalat megelőzte az izlandi, az üzbég, a luxemburgi és az ománi bajnokság is. De aki egy kicsit utána akart járni a dolgoknak, az sorolhatta tovább az országokat az IFFHS eredeti linkje alapján, napestig: Albánia, Mali, Irak is előttünk szerepel. Jegyezzük meg: a Nemzeti Sport is beszámolt a hírről, azonban a fenti országokról (Albániától Üzbegisztánig) a szűkszavú cikkben egy szó sem esett (kínos is lett volna), arról azonban igen, hogy tavaly még a 46. helyen voltunk. Minden rosszban van valami jó.  Elképesztő, hogy minden ugyanott folytatódik. Sportnapilapunk minden szakmai szempontot félretéve egy dolgot tart szem előtt: az aktuális közönség- és propagandaigények kielégítését. Ha szerethető a válogatott, akkor szeressük. Hozsannázzunk Egervárinak. Ha Egervári ejtve, s közeleg a népharag, akkor rúgjunk bele mi is néhányat elegánsan a döglődő magyar futballba. Játsszunk tényfeltárósdit, kérdezzük meg a kritikusokat. Aztán folytassuk ugyanott. Szakértő: Bognár György. Szövetségi kapitány: Pintér Attila. Taps, ünneplés, megint épül a jövő. Az új kapitány gondolatait ezúttal is az NSO osztotta meg velünk. „Pintér ismeri az egyetlen utat a sikerhez” – ígérte címében a sportlap. S hogy mi ez az út? Az összefogás, kérem! „Egyedül nem leszek sikeres. A csapatoknak, a médiának, a kluboknak, mindenkinek pozitívan kell gondolkodnia, mert ez az egyetlen út a sikerhez” – mondja Pintér. Ismételjük meg, fontos: „az összefogás az egyetlen út”. És a médiának is pozitívan kell gondolkodnia. Igyekszünk beállni a „hazafias futballnépfrontba”, de elég nehéz lesz.