Orosz idegméregre német gázstop?

A szovjet fejlesztésű méreg bevetése 2020-ban „olyan, mintha valaki a tett helyszínén hagyná az autogramját” – írta a Twitteren Navalnij kampányfőnöke, Leonyid Volkov, és a bejegyzéshez mellékelte Vlagyimir Putyin orosz elnök szignóját. Moszkva ugyan kőkeményen tagad, értetlenkedik, ködösít, sőt még a markában tartott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnököt is beveti a megtévesztés érdekében, aki szerint a fehérorosz katonai hírszerzés rádióelektronikai részlege elfogott egy Varsó és Berlin közötti telefonbeszélgetést, amelyben „világosan arról van szó, hogy ez (a mérgezési ügy) egy hamisítvány”. A beszélgetés egy bizonyos Nick (Berlinből) és Mick (Varsóból) között történt, persze ilyen fantázia mellett lehetett volna Lolka és Bolka vagy Stan és Pan is.

A helyzet azonban korántsem ilyen tréfás, hiszen a közvélemény máig nem felejtette el, hogy a Novicsokot legutóbb 2018-ban, a Szergej Szkripal elleni gyilkossági kísérletnél használták, melyet a brit kormány szerint az orosz elnök megrendelésére követtek el titkos ügynökök. Akkor a válasz orosz diplomaták kiutasítása volt számos országból, ezúttal azonban az ellenzékét megverető, megmérgező, emigrációba kényszerítő Kreml jóval keményebb ellenlépésekre számíthat.

A Navalnij elleni gyilkossági kísérlet után kétségessé vált a Németországot és Oroszországot közvetlenül, Ukrajna megkerülésével a Baltitenger fenekén összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték jövője is. Ez kőkemény válaszlépés volna, hiszen a 1234 kilométer hosszú vezeték évente 55 milliárd köbméter gáz eljuttatását biztosítaná a Szentpétervár közeli orosz Uszt-Luga kikötőjéből a németországi Greifswaldig. A Szlovákiának is komoly bevételkiesést okozó projekt (Pozsony elesne a gázszállítási tranzitdíjtól) Lengyelország és a balti államok szemét is csípi. A vezeték építése egyébként már késik, ugyanis az Egyesült Államok Európa Moszkvától való függésének veszélyeire, az ukrán gazdaság bevételeinek kiesésére és saját érdekei sérelmére hivatkozva szankciókkal fenyegette meg a projektben részt vevő vállalatokat.

Berlin deddig kiállt a számára gazdasági szempontból kedvező Északi Áramlat 2 mellett, azonban Navalnij megmérgezése fordulatot hozhat, hiszen már a NATO tagállamai is felvetették, hogy a Moszkva elleni szankciók között szerepelhet a beruházás leállítása. Norbert Röttgen, a német parlament külügyi bizottságának elnöke, aki a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöki tisztségére is pályázik, szintén azt hangsúlyozta: Putyin „csak az erő nyelvét érti”, a szankciók közül pedig csak a legfőbb orosz exportcikkek közé tartozó földgáz kivitelét korlátozó gazdasági büntetőintézkedések hatnak rá. A kissé óvatosabb Heiko Maas külügyminiszter annyit mondott, reméli, „hogy az oroszok nem kényszerítenek az Északi Áramlat 2-re vonatkozó álláspontunk megváltoztatására”.

Persze felmerülhet, hogy lehet-e Moszkvával szemben egy lórúgással felérő gazdasági szankciót bevezetni. Wolfgang Ischinger, a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia igazgatója úgy fogalmazott, Oroszország távolról ugyan hatalmasnak tűnik, de közelebbről szemlélve egyre kisebb. Hazai összterméke (GDP) kisebb, mint Olaszországé, és szüntelenül zajlik a társadalmának elitrétegét szűkítő agyelszívás. Hozzátette: egy kézen meg lehet számolni, hogy Oroszország mennyi barátot szerzett a rövid távon sikeresnek tűnő, hosszú távon viszont „védekező és elesett” külpolitikájával. Moszkva eleve szenved a földgáz és a kőolaj alacsony világpiaci árától, gazdasága elmaradott, a sikeres Szojuz űrrakétái ellenére ma már az orosz tudósok idézettségi indexe az egyiptomiakéval azonos, a legtekintélyesebb nemzetközi egyetemi rangsorok többségében az első 100 helyen alig találni orosz egyetemet. A bal- és jobboldali szélsőségeseken kívül (nálunk a smeres Ľuboš Blaha képviselő a legismertebb példa) senkinek sem vonzó a Moszkva által képviselt politikai modell, olyannyira, hogy még saját állampolgárai is százezer számra intenek búcsút az orosz anyácska fojtogató ölelésének. Nos, ilyen helyzetben, ha a Nyugat határozott és egységes álláspontot képvisel, simán bevethető az orosz gáz (átmeneti) elutasítása. Mert igazán az a gáz, ahogyan a Kreml bánik a neki nemtetszőkkel.