November februárra

Túl vagyunk a bársonyos forradalom kerek évfordulójának megünneplésén, alaposan megünnepelte a politikum is, ami persze érthető: minden mai politikus november 17-ének köszönheti, hogy most ott van, ahol, akármit is gondol 89-ről. Köztük azok is, akik saját bevallásuk szerint észre sem vették a rendszerváltást. 

Szóval már nem egy párt uralkodik itt, örök időkre… Persze egy párt már elég régóta uralkodik itt, de legalább nem az orosz tankoknak köszönheti ezt. Hanem a választói akaratnak. Vagy a nemakarásnak…

Kínálkozik egy rendszerváltási párhuzam a 2020-as parlamenti választással. A „vezető erő”, a Smer egyre gyengül, készpénznek vehetnénk a kormányváltást, a probléma, hogy nem látszik elég meggyőző alternatíva az ellenzéki oldalon. És hogy a helyzet még bonyolultabb, vagy inkább deprimálóbb legyen, nem elég meggyőző alternatívából van kettő is, illetve három – a harmadik az a szélsőséges, rendszerellenes erők „nemzeti frontja”, amely továbbra is erős és ambiciózus, Kotlebáék vezetik, Harabin pedig szekundál nekik. Hogy nem léptek koalícióra…? Sőt, produkáltak ketten egy kuriózumszámba menő, mulatságos sajtótájékoztatót, minek láttán sokan megkönnyebbültek. 

Csakhogy a demokratikus ellenzéki tábornak is sikerült hasonló előadást tartania: tárgyaltak a „kiskoalíciótól” a „nagykoalícióig” mindenfajta szövetségről, három, négy, öt részt vevő párttal, hogy aztán Andrej Kiska volt köztársasági elnök zsákutcába vigye az egészet. Egyrészt az ötpárti (ami tulajdonképpen hat) ellenzéki koalícióról szőtt elképzelése nem tűnt sem reálisnak, sem hatékonynak. A PS/Spolu, a Za ľudí, a KDH, az OĽaNO és az SaS rendkívül széles és még inkább vegyes koalíció lenne, és egyáltalán nem biztos, hogy többen szavaznának rá, mint külön-külön a koalíciót alkotó pártokra. Ebből a szempontból talán nem is baj, hogy nem jött létre az úgynevezett Változás Blokkja.

Csakhogy van itt két dolog, amit nem szabad alábecsülni, az első az ellenzéki szavazatok elveszése. Jelenleg az ötszázalékos bejutási küszöbön táncol az SaS, bár Sulík nagy túlélő és a párt feltehetően bejut a parlamentbe. Nincs teljesen biztonságban az OĽaNO és a KDH sem, de azért várhatóan átugorják a küszöböt.

A másik gond, hogy nincs olyan erős ellenzéki tömörülés, amely megelőzné a Smert és kormányalakítási tárgyalásokat kezdhetne. Trubanék és Kiskáék sem rendelkeznek ekkora támogatottsággal, és talán az is hiányzik belőlük, ami harminc éve a rendszerváltó politikusokban megvolt. Annak ellenére, hogy tapasztalatlanok voltak, a maguk emberi hibáival, egyéni ambícióikkal és és saját határaikkal, de mégis összekötötte őket a felelősségérzet, az elszántság és a vágy, hogy mindenáron meg kell változtatni az addigi rendszert. Végül a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a kezdeti 10 százalékról néhány hónap alatt 29-re dolgozta fel magát és megnyerte a választást.

Talán most is kínálkozik még „más, értelmes alternatíva”, és van még pár napnyi idő.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa