Német szlovákkizsákmányolók Svédországban

Már a külföldi gazdasági lapokban is folyik a vita arról, hogy az adóreform melyik eleme váltotta ki a gyors szlovák gazdasági növekedést. Van, aki szerint a személyi jövedelemadó egységesítése, mások viszont a társasági adó csökkentésére esküdnek. Mindenesetre az idei statisztikák első alkalommal adnak választ a sokak által várt kérdésre az alapos adóreform valódi hatásairól. Tavaly ugyanis az év első felében még a régi, utána pedig az új szabályok szabták meg az állam adóbevételeit, így nem volt lehetőség az objektív összehasonlításra. Az első negyedév a reformereknek ad igazat. Az adóbevételek még úgy is szinten maradtak, hogy az állam a legbiztosabb forrását, a személyi jövedelemadót átadta az önkormányzatoknak. ĺgy az állami adóbevételek nagy része már a közvetett adókból származik. Mivel ide a fogyasztási adók és a forgalmi adó tartozik, a rendszer igazságosabbá vált. ĺgy ugyanis az adózik magasabban, aki többet költ. Aki viszont az önmegtartóztatás (megtakarítás) mellett dönt, az adókon is spórol. Az egyre inkább fogyasztóivá váló társadalmunkban ugyan kissé idegenül hangzik, de legalább van egérút azok számára, akik még képesek magukat valamennyire függetleníteni a mértéktelen fogyasztás minden oldalról ránk telepedő csábításától. A mostani bejelentések alapján nyilvánvaló, hogy a dohány jövedéki adójából jóval kevesebb folyt be a tervezettnél. Az üzemanyag-eladásból viszont jóval több. Ez esetben a kemény áremelések ehhez nem járultak hozzá, hiszen a fogyasztási adó összege fix, magasabb fogyasztói ár esetén az államnak csak a forgalmi adóból van többletjövedelme.

Az első reális összehasonlítási lehetőség legfőbb tanulsága az, hogy a merész szlovák adóreform egyelőre működőképesnek tűnő rendszert szült. Ennek pedig az a lényege, hogy az fizet, aki fogyaszt, a közvetlen adóknál (jövedelemadók) pedig csökkentéssel igyekeztek ösztönözni a korábban a szürkegazdaságban megjelenő jövedelmek legalizálását.

A nyugdíjreform egyik pozitív hatása, hogy legalább egymillió ember akad ebben az országban, aki legalább végiggondolta, mi lesz vele öregkorában. Azok, akik inkább maradtak csak az első pillérben, azt is kockáztatják, hogy az állam a nyugdíjszámítás feltételeit az aktuális helyzethez szabja. Különösen úgy, hogy még mindig nem tisztázott, vajon a korábbihoz képest miért szabták bőkezűbbre a mostani rendszert, miközben a bevételek továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak. ĺgy várható, hogy az első pillérre inkább megszorítások lesznek jellemezők. Ennek első jelét már a héten is tapasztalhattuk. A szociális ügyi minisztérium szerint az érvényes automatikus nyugdíjemelési rendszert úgy kellene módosítani, hogy bizonyos összeg felett a nyugdíjak lassan emelkedjenek. Csak idő kérdése ugyanis annak a társadalmi vitának a kirobbanása, hogy az egyébként nagyon szimpatikus mostani valorizációs rendszer a magasabb nyugdíjat élvezőknek magasabb éves emelkedést is biztosít, vagyis az olló időskorban is egyre nyílik. Erre eddig két megoldás merült fel. Az egyik szerint a nyugdíjak évente fix összeggel emelkednének, ami a kisebb nyugdíjjal rendelkezők számára lenne előnyös. A minisztérium viszont szeretné megőrizni a reform alapfelfogását, így egy olyan javaslattal állt elő, amely szerint egy bizonyos szint felett a nyugdíjak emelkedése már csak az infláció mértékét követné, de nem venné figyelembe a gazdasági növekedést.

A hét kis sikersztorija, hogy a svéd Volvónál egy német munkaerő-kölcsönző cég által kizsákmányolt szlovák munkások végre emberibb körülmények közé kerültek. Azok a sajtóhírek, hogy a német cég csak a töredékét fizeti ki nekik, mint amit a Volvótól értük kap, a svédek között hatalmas felháborodást váltott ki. Ennek nyomán a bérüket felemelték az ottani minimálbér szintjére, ami kilencszeres fizetésemelést jelentett.