(TASR/AP-felvétel)
Nem, Putyin nem barátja a kisebbségeknek
Mindazoknak, akik szerint az ukránok most jól megkapják, amit kiérdemeltek: nem igaz, hogy a kárpátaljai magyarok zaklatása, nyelvi jogainak csorbítása, anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférésének szűkítése felmentés az emberéleteket követelő, nyers agresszióra.
Az elhibázott nemzetiségpolitika nem lehet érv egy nemzet kollektív megbüntetésére. Ha valakik, hát mi, magyarok, ezt a tanulópénzt egyszer már Trianonban megfizettük. Igenis legitim az az álláspont, amelyik egyszerre kéri számon Ukrajnán a nemzetközi kisebbségi jogi normák betartását és kárhoztatja Oroszország katonai agresszióját.
A most újra felmelegített nagyorosz birodalmi gondolat lényege az önálló ukrán nemzeti lét elvitatása, mondván, hogy az ukrán nyelv csak „kisorosz nyelvjárás”. Nem egyéb, mint a tanulatlan rétegek által beszélt orosz dialektus. Az ukránok nyelvi öntudatosodását és nemzeti elkülönülését különböző korszakokban eltérő intenzitással próbálták akadályozni: előbb a cári hatalom, később a kommunisták. A beolvasztási kísérletek kis híján sikerrel jártak: noha 1989-ben Ukrajna lakosságának 73 százalékát az etnikai ukránok tették ki, a népesség alig 40 százaléka használta az ukránt társalgási nyelvként.
Megszámlálni sem lehet, hányszor vetették oda az erdélyi és felvidéki magyaroknak a hazugságot, hogy nem is igazi magyarok ők, hanem voltaképpen elmagyarosodott románok és szlovákok. Nekem még a napokban is. Épp a putyini rendszer egy lelkes szlovák híve. A cél minden esetben ugyanaz: aláásni a nemzetiségi emancipációs törekvéseket. Akik most a Kreml érveit biflázzák kritikátlanul, azok bizony ezeket a magyarázatokat erősítik.
De továbbmegyek, mert eddig az alternatíva szönyűségéről kevés szó esett. Oroszország ugyanis messze nem az őshonos nemzeti közösségek földi paradicsoma, mint ahogy azt sokan tudni vélik – tévesen. Elrettentésül álljon itt a tatárok sorsa: míg a 90-es évek a tatár nyelv államilag támogatott újjáélesztésének jegyében teltek (egyébként komoly sikerekkel), addig a putyini centralizáció kéz a kézben járt a nyelvi oroszosítással. Azzal, hogy Tatárföldön az őshonos nyelvet az iskolákban kötelező tantárgy helyett választhatóvá tették, halálos csapást mértek a tatár nyelv reprodukciós esélyeire: 2002 és 2010 között a nyelvet beszélők száma egymillióval csökkent, az elmúlt évtizedben a tatár nyelven oktató iskolák száma mintegy negyedére zuhant. A tagköztársaság egyetemének tatár tanszékét 2011-ben feloszlatták.
Más őshonos nemzeti közösségek is hasonló asszimilációs politikák célpontjai: három évvel ezelőtt az államilag vezérelt oroszosítás ellen tiltakozva Albert Razin udmurt nyelvi aktivista nyilvánosan felgyújtotta magát.
Putyin világossá tette: célja az ukrajnai rezsimváltás. De akik úgy kalkulnálnak, hogy egy orosz szuronyokkal fenntartott kijevi kormányzattal beköszönt az a korszak, amelyben az illiberális testvériség jegyében a levágott péniszű transzdzsenderek helyett végre valahára a kisebbségi magyarokat fogják simogatni, nos, azok bizony alaposan csalatkozni fognak. Jól tartja a népi bölcsesség: nem lehet az ördögöt Belzebubbal kiűzni.
Kovács Balázs
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.