Ne verjék a tanárt!

Megállíthatatlanul közeledik a tanév vége, a jegylezáró konferenciák ideje. Vajon rossz-e, gonosz-e az a tanár, aki nem ad egyest a bizonyítványba? Ez itt a nagy kérdés, amelyet a szülők sem restek megoldani. 

Kedves szülők és egyéb hozzátartozók! Először is tegyék fel maguknak azt az egyszerűen hangzó kérdést, hogy vajon okosabbak-e önök az adott szaktantárgy oktatóinál, vagyis a kémiatanárnál, fizikatanárnál, irodalomtanárnál. Ha igen, vagyis, ha ugyanazon a tanszéken végeztek, szerintem simán beleszólhatnak csemetéik év végi jegyének alakulásába. De ha az élet más területein remekelnek, kérem önöket, hogy ne tegyék ezt. 

Manapság bizony meglehetősen sokan vannak, akik valamiért úgy érzik, jogukban áll beledumálni gyermekük év végi bizonyítványába, ama bizonyos végső értékelésbe. Rendben van, mondom én, de felteszem a kérdést, hogy az illető szülők vajon mihez értenek diplomás szinten. Egyre többet hallok ugyanis durvábbnál durvább szülő– tanár konfliktusokról – ilyenkor a szülők a Facebookon és más közösségi oldalakon fejtik ki nézeteiket, és gyalázzák porba gyermekeik tanárait. Hiszen az ő kis drágáik annyit tanulnak odahaza, hogy hűha, és mégsem jutnak egyről a kettőre, illetve kettőről az egyre, ha pontosak akarunk lenni... A minap például fél percig köpni- nyelni nem tudtam, amikor egy ismerős anyuka kifejtette, hogy ő bizony csak azért járatja iskolába a három gyerekét, mert kötelező. Egyébként meg semmilyen hasznát nem látja a sulinak, úgyhogy lehetőleg minél gyakrabban ki is kéri a srácokat, ha épp kirándulni akar a család. És ez gyakran előfordul. Nem az iskola nevel titeket az életre, drágáim, legalább is nem ezek a töketlen tanárok – mondogatja nekik. És rajta kívül más ismerőseim is vannak, akik rendszeresen gyalázzák a pedagógusokat a srácok füle hallatára. Lehet, hogy régimódi, legalábbis múlt századi nézeteket képviselek, de szerintem megengedhetetlen a tanárok tekintélyének rombolása. Az én szüleim – bár nyilván volt véleményük a tanáraimról – soha nem vetemedtek arra, hogy előttem kritizálják őket, megkérdőjelezve azt a tudást, amelyet hosszú évek alatt sajátítottak el a pedagógiai tanszékeken. 

Mindezt azért mondom csak, mert Szerbiában egy érdekes törvényt hoztak a minap: nem lesz pardon a tanárok elleni erőszakért. Az ottani büntető törvénykönyv vonatkozó paragrafusainak szigorítását a szerb oktatási miniszter asszony, Slavica Djukic Dejanovic jelentette be múlt pénteken, azt követően, hogy két belgrádi általános iskolában is szülők vertek agyba-főbe tanárokat. Az egyik esetben egy anyuka előbb verbálisan sértegette a biológia-tanárnőt, aki szerinte nem megfelelő év végi osztályzatot adott a gyermekének. Majd rátámadt és alaposan megtépte, könynyebb testi sérülést okozva neki. A tanárnő közölte: emberi méltóságában alázták meg, és fél visszatérni a suliba, mert aggódik fizikai épsége miatt. Az anyukát kínzás és közveszély okozása miatt előzetes letartóztatásba helyezték. 

A másik esetben egy tízéves kislány szülei vertek meg egy tanárnőt egy osztálykirándulás után, mindenki szeme láttára. Előbb az apuka, majd az anyuka kezdte el tépni a haját. 

Az illetékes minisztérium azt ígéri, mostantól súlyosan szankcionálni fogják a tanárok elleni támadásokat. Szerintük a gyermek előmenetelét év közben kell javítani, nem pedig az iskolaév utolsó heteiben. Aki ilyenkor kap észbe, elkésett. Ezzel én expedagógusként abszolút egyetértek, és remélem, nem kapok érte szülői verést...