Nárcisznap: adni-kapni

Mindemellett évről évre emelkedik a rákosok száma. Azokban a jóléti országokban, ahol prioritásként kezelik a rákellenes küzdelmet, támogatják a megelőzési programokat, az új gyógymódok bevezetését, némileg csökkent egyes rákfajták előfordulása. Szlovákiában a helyzet nem kedvező, évente 30 ezer embernél diagnosztizálnak daganatos megbetegedést. A betegek közül sokan a legjobb kezelést kapják, ám sokan szembesülnek a kezelés kényszerű szüneteltetésével gyógyszerhiány, a dráguló orvosság vagy egy-egy műszer meghibásodása miatt. Hogy ez mit tesz a betegek lelkével, azt azok a pszichológusok tudnák ecsetelni, akik bérét (a nárcisznapi adományokból) a Rákellenes Liga állja. 15 hazai kórház pénzhiányra hivatkozva nem képes őket állományba venni, s az egészségügyi tárca sem foglalkozik ilyen „aprósággal”. Felháborító? Az, de van más is. A nárcisznap bevételének jelentős részét műszervásárlásra fordítja a Liga. Ugyanis ahelyett, hogy (főleg) az állami kórházak igazgatói a minisztériumtól, a kormányhivataltól vagy az egészségbiztosítóktól követelnék az anyagiakat, megírják a kérvényt, s a Liga többnyire – anyagi lehetőségei függvényében – jóváhagyja azt. Mert ha nem, az elutasított intézet vezetői részrehajlással vádolják a Liga vezérkarát! A tavaly összegyűjtött több mint 1 millió euróból a kórházak 443 ezer euróért kaptak műszereket. Ezek a betegek kezelését könnyítik, de ha az állam szerelte volna fel a kórházakat a gépekkel, a 443 ezer euróból közvetlenül lehetett volna segíteni a nehéz élethelyzetben lévő rákos betegeket. Az illetékeseknek nem ártana tudatosítaniuk, 1990- ben nem azért jött létre a Rákellenes Liga, hogy átvállalja az állam kötelességeit. A nárcisznap immár a betegekkel való együttérzés szimbóluma. Szerencsére az eltelt években megtanultunk adakozni, tudatosítottuk, hogy az együttérzés ugyan sokat jelent, ám a daganatos betegek anyagi segítségre szorulnak. Egyre inkább érezzük, nemcsak kapni, adni is öröm. Jó lenne, ha a mai nárcisznapon minél többen örülnénk.