Minek az éve lesz 2018?

Amikor egy kínai vezetőtől azt kérdezték a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulóján, miben látja 1789 legnagyobb jelentőségét, azt válaszolta, ezt nem lehet megmondani, mert túl kevés idő telt el még azóta. Nekünk most nem lesz szükségünk több mint kétszáz évre, a közelgő köztársaságielnök-választás, aztán az EP-választás, és főként a parlamenti választás felfedi, minek az éve is volt az idei.

Annyi bizonyos, hogy folytatódott és még hevesebb lett a „másik” Szlovákia konfliktusa a mostani „hivatalossal”, az ország vezetésével, amelyet ebben az esetben elsősorban a Smer és az SNS, Robert Fico és Andrej Danko testesít meg. Ők sikertörténetként tálalják a kormányzásukat, és néhány szempontból igazuk is van. Továbbra is részét képezzük a modern kori történelem legsikeresebb projektjének, a világ gazdagabb országai közé tartozunk, a gazdaság jól teljesít.

Viszont az országot átjárja és rohasztja a korrupció, és egy sor társadalmi problémát görgetünk évek óta magunk előtt, megoldások nélkül. A törvény előtti egyenlőség nem mindenkire érvényes, most a felelősségre vonást értve ezalatt. Ezért is kellett idén megválnia a székétől a „hivatalos” Szlovákia néhány prominens képviselőjének: egyet hátraléptek, de a rendszer maradt.

A „másik” Szlovákia pedig még mindig nem tért teljesen magához abból, ami 2011 végén történt Iveta Radičová kormányával. 

Már hét év telt el a szétesés óta, de még mindig a rövidebbet húzza a kormányzattal folytatott küzdelemben. Holott jó oldalon áll, hiszen egy jobb országért küzd, ahol a közérdek az első, a szabadságjogok sérthetetlenek, és az ország nemcsak formális tagja az Európai Uniónak, hanem azonosul az értékrendszereivel.

A szétesést az is mutatja, hogy az év legfontosabb politikai küzdelmeit nem az ellenzéki pártot vívták meg, hanem egy polgári kezdeményezés, a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom.

És itt van már a „harmadik” Szlovákia is, melynek erősödését részben elfedte az első kettő konfliktusa. Nőtt és izmosodott az idén, és már nemcsak a kormánnyal és a kormányzási módszerekkel elégedetlen, hanem mindennel. Dühös és egyre agresszívebb. Azok az emberek alkotják, akik mindenben és mindenkiben csalódtak. 
Azt mondják, bárki kormányzott itt, nem változott semmi, nem javultak a dolgok. Elegük van mindenből, úgy érzik, semmibe veszik őket, átnéznek rajtuk.

Mivel az „első” Szlovákiában csalódtak, a „második” pedig nem szólítja meg őket, olyan valakit keresnek, aki minden ellen, a rendszer ellen, a demokratikus berendezkedés ellen harcol. Ez az ijesztő kereslet már ki is termelte a rettenetes kínálatot. Többet is.

Ha a tavaszi államfőválasztás második fordulójába az „első” és a „harmadik” Szlovákia jelöltje kerül, akkor vajon mekkora esély marad arra, hogy a parlamenti választáson majd a „második” Szlovákia győz?
És akkor onnan visszatekintve vajon minek az éve lesz 2018?

A szerző a Trend hetilap kommentátora