Menetelés a semmibe

A nagy áprilisi fülkeforradalom kormánya ugyanis a gazdaságpolitika terén az elmúlt egy-másfél évben csaknem mindent elrontott, amit el lehetett rontani, gyakran már-már azt az érzetet keltve, hogy tudatosan cselekszenek önmaguk ellen. A kiindulási pont, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyszerű emberek érdekeinek az érvényesítésére, önmagában nem rossz. A megvalósítás azonban szinte minden esetben katasztrofálisra sikeredett. Legyen szó a nyugdíjkasszákról, a bankokról vagy a multinacionális cégekről, Orbán fejjel vezeti neki az országot a betonfalnak, aminek mindig ugyanaz a vége: sok széttört fej és néhány látszatintézkedés, ami általában csak egy szűk kisebbségnek jelent előnyt, míg az ország egésze a negatív következményeket nyögi. Ráadásul azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy idővel tanulnak a hibáikból. Épp ellenkezőleg, egyre vadabb ötletekkel állnak elő. A legnagyobb gond azonban mégsem ez, hanem az, hogy a Fidesznek jelenleg nincs valós alternatívája, hiszen az MSZP már bebizonyította, hogy képtelen a felelős kormányzásra, a másik két parlamenti ellenzéki párt pedig szóra sem érdemes. Valóban reménytelen lenne a helyzet?
Ha Magyarország tényleg felelős gazdaságpolitikát szeretne folytatni, ahhoz az első lépésben azt kellene elérni, hogy a döntések ne pusztán attól függjenek, Orbán Viktor aznap épp hogyan aludta ki magát. Az egyik legnagyobb gond ugyanis, hogy a gazdasági döntések többsége tisztán pártpolitikai érdekeket tart szem előtt, figyelmen kívül hagyva az ország lehetőségeit. Magyarországon közben jobb- és baloldalon is vannak olyan közgazdászok, akik képesek lennének olyan intézkedéseket javasolni, amelyek az egyszerű emberek életén is könnyítenének, miközben nem járatnák le az országot a fél világ előtt.
A probléma persze, legalábbis a politikusok számára, hogy mindez nem lenne olyan látványos, mint az Orbán által meghirdetett gazdasági szabadságharc. Az elkövetkező időszakban így minden jel szerint folytatják a „látványos“ intézkedések sorozatát, Orbánnal és Matolcsyval menetelve a szebb jövő felé. Hogy az út végén azonban a Kánaán vár-e az országra, az egyelőre erősen vitatható.