Menekültpolitika? Uniós káosz!

Ez is mutatja, mekkora a káosz. Igazságot ugyan mindegyik idézetben találni, de egyik sem adja vissza a teljes valóságot. Németország ugyan tényleg befogadja a szír menekülteket, de csak azokat, akik eljutnak Németországba.  Ha Magyarország betartja a dublini szerződést – ahogyan azt Berlin elvárja – akkor a menekülteket Magyarországon kell regisztráltatni, ott kell maradniuk, amíg le nem zárul a menekültügyi eljárás, vagyis Németországba nem juthatnak el – legalábbis hivatalosan. A német kormány ezzel tényleg kicsit „megetette” a szíreket – és mindazokat a menekülteket, akik most szírnek vallják magukat – de ők nem csak ezért akarnak oda jutni: ott találnak munkát, nem nézik ki őket az emberek, van perspektívájuk, míg Magyarországon – legalábbis most – nincs. Igazi 22-es csapdája.  Schengen pedig valóban létezik, és még működik is. A schengeni határ védelme az, ami megoldatlan, s most nem néhány cigaretta- vagy drogcsempészt kell elfogni a határon, nem a román vagy a bolgár vendégmunkásokat kell átengedni nyugat felé, hanem napi több ezer menekülttel kell valamit kezdeni. Erre a helyzetre valóban nem készült fel egyetlen schengeni határország sem, és a kérdés az, hogy mit lép erre az unió egésze.  Talán Orbán Viktornak van a legkevésbé igaza azzal, hogy a menekültügy nem európai, hanem német probléma. Az igaz, hogy a menekültek többsége Németországba – vagy Skandináviába, esetleg Angliába – igyekszik, mert a menedékjog megszerzése után ott van a legtöbb esélyük az elhelyezkedésre, normális életvitel kialakítására. De erre nem az a megoldás, hogy minden menekültet Németországba vagy Angliába küldünk, ez csak az unió lassú vagy gyors szétveréséhez vezethet.  És nem is csak Magyarország, Görögország vagy Olaszország problémája az egész, ahová most a legtöbb menekült érkezik. Ahogyan most sokan az unió határainak közös és határozott védelmét sürgetik, ugyanúgy közös és gyors megoldást kell találni a menekültek elhelyezésére is. Az egyik lehet az annyit kárhoztatott kvóták bevezetése, még akár úgy is, hogy az egyes tagországok „önként” vállalnak legalább annyi menekültet, mint amennyit a kvóta alapján kellene. Csak már nem azt az eredeti elképzelés szerinti 40 ezer embert kellene felosztani a tagországok között, hanem a ténylegesen megérkező több százezret. Azután el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne otthon vagy harmadik országokban tartani a menekülteket. De az biztosan nem megoldás, hogy az uniós államok vezetői össze-vissza nyilatkoznak és egymásra mutogatnak. És ne legyenek illúzióink, hamarosan Szlovákiának sem csak azzal az 500, Ausztriából importált menekülttel kell majd „megbirkóznia”, a Magyarországon lévő több tízezer ember már elkezdte errefelé keresni az utat Nyugat felé.