Meghasonlás

A kettős állampolgárságot lehetetlenné tévő törvény az első Fico-komány nemzeti manifesztumának tekinthető, esszenciája a 2006–2010-es időszak uszító magyarellenességének. Külön történet, hogy egy ennyire nyilvánvalóan demokráciaellenes szabályozás, amely ráadásul még az alkotmánnyal is ellentétes, miért része még mindig a szlovák jogrendnek, főként az újdonsült szlovák–magyar, vagy pontosabban fogalmazva, Fico–Orbán-barátság fényében. Érthető tehát, hogy a Híd a kezdetektől fogva ellenezte a jogszabályt, s több lépést is tett annak eltörlése érdekében. A törvény újra a parlamentben van, ám Bugárék most nem támogatják, ugyanis azzal megszegnék az érthetetlen okokból titkos koalíciós szerződést. Nem irigylésre méltó a hidas képviselők helyzete, mert szónok legyen a talpán, aki ezt a választóinak el tudja magyarázni. Ez azonban legyen az érintettek problémája. Egy dolog biztos: jobb, ha Bugár és csapata gyorsan hozzászokik az érzéshez, mert borítékolható, hogy a mostani helyzethez hasonló lesz még bőven az elkövetkező években. Kérdés, hogy ez a meghasonlás (most így kell tennem, bár tudom, hogy ez nem helyes) meddig űzhető. Ahogyan az is, hol van az a határ, ami már a Hídnak sok lesz. Kíváncsian várjuk, miként fog Bugár és csapata viszonyulni mondjuk egy újabb smeres korrupciós botrányhoz. Mert hogy lesz ilyen, afelől nincs kétség. Ha ugyanis a saját értékrendünkkel szöges ellentétben állókkal akarunk barátkozni, számolnunk kell azzal, hogy a saját értékrendünkkel szöges ellentétben álló dolgokat kell majd csinálnunk. A jövő elkezdődött.