Matrica, jog, feljelentés

Kezdjük a matricás kezdeményezésnél. E sorok írója kiskamaszként járt először életében Pöstyénben, ahol a reális szocializmus építésének időszakában csodálkozva, de örömmel vette észre néhány bolt ajtaján a táblát: Wir sprächen auch deutsch. Magyarul is beszélünk. Az éppen elszlovákosodó kisvárosból érkező kamasz számára kulturális sokknak hatott az élmény. Olyannak, amit követendőnek és nagyon jónak tartott és máig tart.
Talán ez az oka annak, miért nézzük többen is szimpátiával a matricázó civil szervezet munkáját. Olyan kérdésben járnak el ízlésesen, erőszakmentesen, amelyben sok hazai magyar (de nem csak magyar) ember beletörődéssel vette tudomásul, kár a gőzért.

Nem kár.

A matricások figyelmeztetnek, szólnak, felhívják a figyelmünket arra, hogy egy többnyelvű városban a többnyelvűség érték, a helyben használt nyelvek nyilvános, esetenként hivatalos használata pedig nem más, mint egy élhetőbb, jobb világ egyik nem is olyan jelentéktelen mutatója. A kezdeményezés tartalma egyértelműen, de méga formája is dicséretet és támogatást érdemel. Somorja önkormányzatát pedig azért hívják ÖNkormányzatnak, mert azt a város polgárai ÖNNÖN maguknak választották a helyi közügyek intézésére. A kétnyelvű városban a nyelvhasználat közügy. Senki az égvilágon nem kényszeríti Ján Slotát és párttársait, hogy Somorja legyen kedven cúti céljuk, arra sem kényszeríti őket senki, hogy ott keressenek állandó lakhelyet maguknak. Ha valaki a szemünkben csak létezésénél fogva szálka, az a rasszizmus maga, de nem tilos. De ha annyira zavarja egy párt tagjait a magyar nyelv, nem kötelező magyarok társaságát, lakhelyét keresni, dialógusait hallgatni. Ha csak a ventilátorba piszkítani készült nevezett politikusunk egy kétnyelvű városban, akkor akár otthon is maradhat, a város lakói megvannak nélküle.

S ha már a közügyeknél tartunk, és a köz egyik része által megválasztott politikusnál: az igazságszolgáltatás főtisztviselőitől inkább azt kérdeznénk meg, mikor kerül bíróság elé az a néhány (nemzetiektől nem távoli) köztisztségviselő, aki több tucat millió eurót rabolt kormányzati szereplése során mindannyiunk pénzéből. A somorjaiakéból is.