Majd (ha) jobb lesz...

 

Ne feledjük, összesen három kilométernyi autópálya áráról beszélünk a pedagógusok bérkövetelése kapcsán. Bizonyára mindenkinek a könyökén jön ki a finn modell taglalása, csak még mindig nem értjük, hogy ok-okozati összefüggés van Finnország gazdasági teljesítménye, életszínvonala és a kilencvenes évek válságos időszaka után kidolgozott oktatási program között. A finn kormányzat ugyanis azt mondta, a művelt emberfőkben van a kicsi ország jövője, prioritásként az anyanyelvi, matematikai műveltséget jelölve meg, megtoldva az angollal, mint a világgal összekötőnyelvvel. Meg is lettaz eredmény, az egyik legismertebb a Nokia, hogy ne példálózzunk tovább. Amit a finn modellből MEG KELL tanulnunk, az nem más, mint a kormányzati prioritások kezelése. A közoktatás közügy, a közügyek kezelésére választunk parlamentet, kormányzatot, önkormányzatokat. A közoktatás a finnek szerint az első helyen álló közügy, mert minden elveszített elme a GDP-t csökkenti. Emiatt nemcsak a pedagógusok bérezését és elit szintre emelt képzésüket oldotta meg a kormányzat tíz év alatt, hanem azt is, hogy a kölyök óriási kedvezménnyel utazzon az iskolába (nem külön iskolabuszon, sima reggeli járaton, és nem kiselejtezett Karosával), továbbá közpénzből finanszírozott, egészséges ebédet kapjon, s bár puritán, de tiszta és kifűtött, alapműhelyekkel ellátott iskolában okosodjon. Mindezt azért, hogy abban a rothadó kapitalizmusban a szegény gyerekből is lehessen mérnök, a kevésbé tehetséges kobakból pedig tisztességes szakmunkás, kétkezi munkához is kedvező hozzáállással rendelkező ember válhassék. Mindez sok pénzébe került a finn társadalomnak és éppen akkor költötték ezt a sok pénzt, amikor az állam eléggé nagy bajban volt.  A pedagógusok elitképzését pedig nem véletlenül említjük: az ő bajuk nem feltétlenül az alacsony fizetés, hiszen sehol nem a tanítók vezetik az intellektuális munka bértábláit. A fő baj, hogy nincs társadalmi rangjuk, a 4Matic limuzinnal rendelkező klozettkefe-forgalmazónak nagyobb a becsülete, és, sajnos, a beleszólása is a helyi iskola életébe. A pedagógusba immár bárki beletörölheti a lábát –alkalomadtán a munkáját lenéző oktatási miniszter is.  Márpedig az oktatási tárca adlátusainak jó lenne végre azzal foglalkozniuk, ami a dolguk, és nem minden négy évben egy éppen érkező oktatási miniszter álmait és mellszobrát megvalósítandó, a hasukra csapva ötletelni. Ha holnaptól a pedagógiai dokumentáció kétharmada megszűnik, senki nem veszi észre – csak a tabellákat kitöltő pedagógus. Ne átlagokon, nyolcéves és kisiskolákat megsarcoló megoldásokon törjék a fejüket. És az sem szaktárcához méltó cselekedet, hogy a minisztériumi hivatalnokok gyerekei számára felügyeletet és közös foglalkoztató programokat biztosítanak a sztrájk idejére, és a miniszter állítólag hivatalosan fel is keresi őket. Mert így a tiltakozó pedagógusokból csinál hülyét – akarva-akaratlanul.  A képzetlen, buta tömegek könnyen manipulálható választói réteget jelentenek. De vigyázat! Ha erre hajaz valaki, vegye tudomásul, hogy ez a tömeg bármikor átcsalogatható más párthoz egy sörrel és másfél virslivel, vagy esetleg furkósbottal kergetheti el a bársonyszékekből azokat, akik a butaságra építettek. Nem éri meg. A művelt emberfők hálásak lesznek. Akár a mai kormánynak is. Csak legyenek.