Lopják a falfirkát

Fonnyadt fellegek foszladoztak a falu felett, amikor Bandika és Ervin megállapította, hogy mindjárt itt a tavasz. De előtte még a Bálint-napnak kellene megadni a módját, hiszen az is beköszönt a héten. Bandika és Ervin nagyon kedvelték a Bálint-napot, hiszen az évnek ebben a szakaszában mindenre érdemes figyelni, ami elvonja kicsit az ember figyelmét a télről. Pedig ez nehéz feladat, főleg, ilyen napokon, amikor a rendes kinti munkához még hideg van, de a taliga kereke már belesüpped a sárba, úgyhogy a lapátolós munkákat is napolni kell. Ilyenkor az ember kihozza a macskaszőrös pokrócot a kamrából, rádobja a padra, kihoz a verandára egy pohár fekete teát vagy egy dobozos sört, leül, és elolvassa, hogy újabban már a falfirkát is lopják. De persze csak a jobbakat, vagyis az értékesebbeket.

Bandika hangosan felolvasta Ervinnek a hírt, hogy ellopták a világhírű graffitiművész, Banksy egyik alkotását, amellyel a párizsi Bataclan koncertteremben 2015-ben elkövetett terrortámadás áldozatainak állított emléket. A Bataclan koncerthelyszín egyik oldalsó vészkijáratára festett alkotás egy gyászoló fiatal nőt ábrázolt. A festményt a múlt héten kivágták és eltávolították az ajtóról. 

Bandika összehajtotta és az asztalra dobta az újságot, Ervin belekortyolt a dobozos sörbe. Mindketten azon gondolkodtak,

mi visz valakit arra, hogy falfirkát lopjon. Talán Banksy egyik elvetemült rajongója volt. Vagy egy fanatikus műgyűjtő küldött oda valakit. Vagy talán csak egy pénzszűkében levő takarító metszette ki, abban a reményben, hogy keres néhány ezer eurót, ha az alkotást sikerül eladnia.

Aztán Ervin kijelentette, hogy egy falfirka eltűnésén nem igazán van mit szomorkodni. A falfirka utcai műfaj. Éppen ezért sok ember láthatja, nem csak az, aki bemegy egy galériába vagy egy múzeumba. De mivel a falfirkát nem védi semmi, meg is szűnik idővel: lekopik, lemállik, vagy éppen lefestik. Mostantól meg már 
el is lophatják.

Egyébként ez nem is annyira új keletű műfaj, mint elsőre tűnik, folytatta Ervin. Régen templomfreskókat és egyéb alkotásokat úgy hoztak el eredeti helyükről, hogy egyszerűen lekaparták őket a falról, a darabokat pedig egy ragadós felületre rakva tekercset csináltak a freskóból, úgy szállították el.
 
A műfaj egyik világklasszisa volt Stein Aurél, aki a 19. és a 20. század fordulóján a Kínában található Tunhuang település melletti, úgynevezett Ezer buddha-barlangokból ily módon szállított el jó néhány, ezernél is több éves freskót a londoni British Museumba. Hogy aztán ez az alkotások megmentése vagy ellopása, annak megítélése Ervin szerint erősen időjárásfüggő.

Bandika Ráday Mihály városvédő egyik televízióban elhangzott mondatát ismételte: a falfirka szerinte mocsok, szemét, vandalizmus. 
Ervin a fűre locsolta a sör alját, és kijelentette: minden annyit ér, amennyiért el tudják adni.