Listás dilemmák

A Híd a győztes csapaton ne változtass elvet érvényesítve rakta össze a százötven fős névsort, ezért túlságosan nagy sokkhatás nem érte a választókat. A pártközpontban az OKS távozásával a szlovák politikusi kvóta betöltése okozta a legnagyobb dilemmát, míg egyes kipróbált és befutott magyar személyiségek – például Nagy József, illetve rejtélyes okból a súlyos kommunikációs hibákat elkövető Érsek Árpád – szintet léptek és a biztos bejutók közé kerültek, hacsak a Híd nem szerepel rendkívül gyengén a választáson. Kiszámítható és a magyar nemzetiségű jelölteket tekintve az állandóságra törekvő lista született, semmiféle kompromisszumot nem kellett meghozni a megalkotásánál. A Híd minimális célja, a parlamentbe jutás, teljesíthetőnek látszik ezzel a listával.
Bugár Béla pártjával ellentétben az MKP-nak súlyos problémát kellett kezelnie, hiszen nem nyertes, hanem vesztes csapatként indul neki márciusnak. A párttól személyi megújulást vártak, miközben annak a parlamenti és kormányszerep elveszítése mellett esélye nem volt kinevelni azt a politikusi réteget, amelyet a felvidéki magyarság ismerne és elismerne. Mivel egy Bugár Béla eleganciáját és Duray Miklós ideológiáját egyesítő szupermen nem állt rendelkezésre, a pártnak két választása volt: a kilátásba helyezett megújulást elfelejtve a régi húzónevekre épít, vagy megpróbál a regionális szinten erős, kevéssé elhasznált, de országosan kevésbé ismert emberekre támaszkodni. Az utóbbi stratégia mellett döntöttek.

Ennek a hozzáállásnak megvannak a hátulütői és az előnyei is. A személyi váltásokat mindig rengeteg kritika éri, hiszen a listán szereplő jelöltekre vagy az ismeretlen és tapasztalatlan, vagy pedig az idős és hiteltelen jelzőt húzzák rá. Az MKP-ra nagyon dolgos három hónap vár, ha komolyan gondolják a választási küszöb átlépését. Jelöltjeiknek aktívan kell kampányolniuk, hogy a szűkebb régiójukon túl másokkal is megismertessék a nevüket, a pártnak pedig megfelelő segítséget kell adnia mindehhez, ettől függ Berényiék sikere.

A márciusi választások tétje mindkét magyar párt szempontjából sorsdöntő lehet: aki kiesik, annak egzisztenciális problémái támadnak, azaz lehúzhatja a rolót. A Híd nem kísérletezhet, regionális szinten még nem erősödött meg annyira, hogy átvészeljen négy évet a parlamenten kívül, az MKP pedig nem élné túl, ha a párt régi vezetőinek lecserélésével sem sikerülne visszacsábítani a másfél éve elvesztett szavazókat. Ennek fényében kell tekinteni a két párt listájára.