Lekerülünk a térképről?

Lemondott az amerikai külügyminisztérium középeurópai ügyekért felelős államtitkára. Wess Mitchell azok közé a diplomaták közé tartozik, akiket kifejezetten szerettek Közép-Európában: az Obamaféle emberjogi központú évek után sok helyen – így Budapesten is – örömmel fogadták az új megközelítést, amely mentén nem a nyílt kritizálás, kioktatás volt a diplomácia eszköze, hanem a zárt ajtók mögötti egyeztetések.

Wess Mitchell korábban egy kifejezetten Közép-Európára koncentráló washingtoni kutatóintézetben tevékenykedett, nagyon jól ismerte a régiónkat, személyesen járt a legtöbb fővárosban, konferenciákon, találkozókon vett részt. Nehéz elképzelni még egy hasonló kaliberű személyt, aki vállalná a Trump-adminisztráció utolsó két évére ezt a kényes posztot. Ráadásul Mitchell a helyét a CEPA nevű think-tank élén az a Szemerkényi Réka vehette át, aki Orbán Viktor külügyi, kiberbiztonsági tanácsadója volt, a második Orbán-kormány alatt máig tartó nemzetközi kiberbiztonsági együttműködéseket indított útjára, majd washingtoni magyar nagykövet lett.

Azt se felejtsük el, hogy január óta óriási tisztogatás zajlik Trump körül: az atlantista védelmi miniszter, Mattis tábornok távozik; a katonai múlttal rendelkező fehér házi kabinetfőnök, John Kelly szintén, és más szinteken is érződik, hogy a kampányüzemmódra kapcsoló Trump mellett a moderált konzervatívoknak egyre kevesebb levegő marad.

Lemondólevelében Mitchell egyáltalán nem kritizálta a politikai vezetést, nem írt véleménykülönbségekről – ahogy ez a fentiekből is látszik, diplomataként sem a nyílt vitákat kedvelte. De ez nem jelenti azt, hogy a mélyben ne feszültek volna ellentétek Trump kommunikációja és az amerikai külügy között. Ezt többször tetten lehetett érni, kérdés, hogy vajon a térségünket érintően mely terveket fogja ez befolyásolni.

Az egyeztetések után most visszatér a politikai kinyilatkoztatások kora? Vagy egyszerűen csak lekerülünk a stratégiai térképről, mint már néhányszor előfordult ez a régió történetében? Aggodalommal szemlélhetjük az amerikai adminisztráció viharait, újra érezhető, hogy ez minket, közép-európai embereket is érinthet.

Budapesten különösen érzékeny a helyzet, hiszen nem jött össze az orosz fegyverkereskedők kiadatása az USA-nak, a CEU költözése eldöntött tény, és a sok fegyvervásárlás során éppen amerikai eszközökből nem történt látványos beszerzés Magyarországon. Bár ezek csak a felső politikai szint gesztusai lennének, az alsóbb, operatív szinteken továbbra is zajlik az együttműködés az amerikai és magyar felek között, a honvédelemtől a gazdaságig.

Mindig az a dilemma, hogy ez az együttműködés alulról felfelé szivárog, és visszafogja a vezetőket a túlzott kilengéstől; vagy e vezetők távolságtartó magatartása nyomja-e inkább rá a bélyegét az alsóbb államigazgatási szintekre, felülről lefelé terjedve.