Lapok leosztva

 A minisztériumok elosztásán nem lehet meglepődni, ezt hozták az erőviszonyok. A 9–3–2–1-es felállás körülbelül olyan a Híd számára, mint hat éve a Radičová-kormányban: igaz, kisebbségi ügyi miniszterelnök-helyettese nem lesz ennek a kabinetnek – minisztérium és önálló büdzsé híján úgyis korlátozott volt a hatásköre–, de lesz 5 államtitkára, az aktuális hírek szerint.

A kisebbségi terület annak ellenére is összemérhető a Radičová-kormány kisebbségi ígéreteivel, hogy az SNS és a Smer finoman szólva sem a kisebbségbarát elképzeléseiről híres. Gyakorlatilag ugyanezt ígérte hat éve az üdvrivalgással fogadott négypárti, jobboldali kormány. Hogy akkor mit lehetett volna abból ténylegesen megvalósítani, azt nehéz megítélni, hiszen a kabinet másfél év után megbukott. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a kisebbségi program megvalósítása akkor is nyögvenyelősen ment, elég, ha csak arra gondolunk, hogy nem sikerült módosítani az állampolgársági törvényt, amely éppen a koalíciós partnernek áhított Igor Matovič miatt bukott meg, Radoslav Procházka aktív támogatásával.

Várhatóan a kisiskolák megmentése lesz az első komoly lépése az új kabinetnek, ez a téma azonban most mintha már nem is lenne olyan fontos a kormánykoalíció leghevesebb bírálóinak, mint a választások előtt. Pedig nem nagyobb megalkuvás összefogni ezek megmentéséért az SNS-szel és a Smerrel, mint pénzért könyörögni az Európai Uniót csak pénzeszsáknak néző, és a saját oktatási rendszerét feldúló Orbán Viktornál.

Az már a koalíciót alkotó pártokat ismerve várható volt, hogy nem ez lesz Szlovákia legerősebb reformkormánya. Ez derül ki az alaptézisekből is, amelyek ugyan néhány területen tartalmaznak fontos ígéreteket, de több területen a cél csak a konzerválás, vagy – ahogyan a Smer ígérte a választások előtt – a kormányzás folytatása. Találunk ugyan a jobboldalnak kedves ígéreteket, lesz adócsökkentés, enyhítik a kisvállalkozók terheit, épülnek majd délen is a gyorsforgalmi utak, és valószínűleg enyhül a nyomás a második nyugdíjpillérre. Több területen valószínűleg az élet kényszeríti majd ki a reformokat. Ilyen az egészségügy, ahol a kórházak 500 millió eurós adóssága mindenképpen alapvető változásokat követel, erre nem lesz elég a magán-egészségbiztosítók nyereségének korlátozása. Ugyanilyen puskaporos hordó a roma telepek helyzete, ezt sem lehet a szőnyeg alá söpörni, hacsak nem akarják, hogy Marian Kotleba pártja tovább erősödjön.

A koalíciós tárgyalások gyorsasága mindenkit meglepett, kérdés, hogy az első intézkedések elfogadása, például a kisiskolák megmentése, menyi időt vesz igénybe, és meddig tart ki a most még látszólag meglevő egyetértés.