Kutyából nem lesz szalonna

A pártra szavazó több mint 300 ezer ember többségét elsősorban azzal sikerült megnyerniük, hogy nem féltek a kényes témáktól, és olyan csoportok emberi jogaiért is kiálltak, amelyekről a szlovák pártok többsége mélyen hallgat. Azonban már a választásokat követő első hetekben kiderült, mindez csupán csali volt, hiszen az SaS rendkívül gyorsan besorakozott a főáramlatba, eltussolva a kényes témákat, magasról téve a választóira.

A Szabadság és Szolidaritás ma nagyrészt csak arra összpontosít, amiért valójában létrehozták. A párt a nagyvállalkozók érdekvédelmi tömörülése, amely egyre inkább kizárólag ennek a szűk csoportnak az érdekeit tartja szem előtt. Ennek az irányvonalnak az egyik élharcosa a párt alelnöke, Juraj Miškov gazdasági miniszter. Miškov már korábban bebizonyította, hogy volt vállalkozóként képtelen megválni a régi beidegződésektől, és a fontos döntéseknél kizárólag a számára kedves oldal érdekeit védi. Már az energiaszolgáltatók áremelésekért folytatott harcában sokkal szervilisebbnek bizonyult a nagy cégekkel szemben, mint elődei, mára azonban a maradék gátlásait is levetkőzte. A Hospodárske noviny gazdasági napilap információi szerint a munka törvénykönyve módosítását elemző szakmai csoport tegnapi ülésére a gazdasági tárca képviselője már olyan javaslatokkal érkezett, amelyek szinte teljes egészében a munkáltatók érdekeit tartják szem előtt. A munkavállalók ezek szerint a jövőben még a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnének a munkáltatókkal szemben, hiszen ez utóbbiak sokkal könnyebben mondhatnának fel az alkalmazottaiknak, az új dolgozó felvételénél pedig még hosszabb próbaidőt szabnának, hónapokig bizonytalanságban tartva őket.

A párt választóinak egy része még mindig azzal nyugtatja magát, hogy az SaS idővel újra magára talál, és azokat az emberjogi témákat is vállalja, amelyeket a választások előtt olyan hangosan szajkózott. Én ugyan hiszek a csodákban, minden valószínűség szerint azonban inkább arra számíthatunk, hogy a jövőben a párt még jobban közelít a vállalkozói szférához, kizárólag erre a szegmensre szakosodva. Hogy a neoliberális gazdaságpolitika felvállalása a következő választásokon elegendő lesz-e a parlamenti küszöb átlépéséhez, az már erősen kérdéses, négy év múlva az SaS is a parlamenten kívül találhatja magát. Ami biztos, hogy a párt vezető embereiért akkor sem kell majd aggódnunk, vagyoni helyzetüket ismerve, egész biztosan nem halnak éhen, és vállalkozóként talán többet segítenek ennek az országnak, mint parlamenti képviselőként vagy miniszterként. Az egyedüli probléma csupán, hogy ők az elkövetkező három és fél évben is a nagyvállalkozók optikáján keresztül tekintenek a világra, megfeledkezve választóik többségéről.