Kösz, nem kérünk a bankunkból

 

Miközben semmilyen válasza nincs azokra a valós feltételekre, amelyek teljesítése esetén a piacinál kedvezőbb feltételekkel juthattunk volna hitelhez. Ja, hogy arra nincs is szükségünk? Hogy a piacról is tudjuk magunkat finanszírozni? Hogy csak úgy nem tesszük meg nekik azt a szívességet, hogy hozzánk vághassák a mocskos lóvéjukat? Hogy a pénz az nálunk a legkevesebb? Én kérek elnézést. A máig teljesen ismeretlen okból az IMF, az EU, az UEFA és a CACIB ellen „gazdasági szabadságharcot” folytató magyar kormány egy, a kommunikációtörténetben egyedülálló bravúrnak tekintethető húzással épp az IMF/Világbank közgyűlés idejére időzített egy olyan 200 millió forintos újságkampányt, amely a lakosság védelmében kikéri magának az IMF felháborító diktátumait. „Nem engedünk az IMF-nek!”, „Nem adjuk fel Magyarország függetlenségét”, illetve „Mit várunk az IMF-től? Tiszteletet, bizalmat” – hirdette kivétel nélkül az összes napilap, de úgy, hogy akadt baloldali napilap, amelyet mélyen felháborított, hogy csak egyszer közölhette a kormányzati hazugságokat, nem kétszer. Varga Mihály főtárgyaló akkor közölte, „nem tudott arról, hogy az IMF-ellenes hirdetések a szervezet közgyűlésével egy időben jelennek meg”, arra viszont nem veszteget egyetlen érvet sem, hogy cáfolja az egész oldalas kék hirdetések állításait, sugalmazásait (nyugdíjcsökkentés, családi támogatások csökkentése, ingatlanadó). Ugyanez a Varga Mihály főtárgyaló aztán az elmúlt napokban nyilvánvalóvá tette, hogy a deal azért nem jön össze, mert akkor kívülről beleszólhatnának a szuverén Magyarország „saját elképzeléseibe”, értsd abba az unortodox, eddig semmilyen eredményt nem produkáló őrületbe, ami miatt minden szakértő (beleértve a Valutaalapot) gazdaságpolitikai fordulatot sürget. „A magyar kormánynak is vannak feltételei” – közölte a miniszter, aki aztán pár napra rá nyíltan elismerte: az IMF sem a nyugdíjak, sem a munkavállalók béreinek csökkentését nem akarta. Ellenben a kisebb, racionálisabban gazdálkodó állam, a szociális juttatások célzottabbá tétele, a bankadó eltörlése például valóban szerepel az ajánlások között. Egy dolgot mindenesetre elért a kormány: villámgyorsan elterjedt a hír, hogy az IMF lényegében szakít Magyarországgal. Á, nem is szakít, mondták a hozzáértők, az IMF nem sértődékeny, az nem úgy van, pár hirdetés miatt még senki nem pöccen be, ahhoz több kell. Hát, nem, nem úgy tűnik. Több se kellett: a valutaalap közölte, „a tárgyalások folytatásáról nincs konkrétum, előbb a kormánynak kellene jeleznie, hogy partnernek tekinti az IMF-et. (...) A programtárgyalásokon való érdemi előrelépéshez arra lenne szükség, hogy a (magyar) kormány világosan jelezze: az IMF-et és az Európai Bizottságot értékes partnernek tekinti a reformkiigazítási folyamat tervezésében, és hogy világosan elkötelezze magát az olyan intézkedések mellett, amelyek biztosítják a pénzügyi kiigazítást és előmozdítanák a növekedést.” Hát így. Egy bekezdés, mint száz.Nincs mit csodálkozni: Valutaalap legyen a talpán, amely kész minden kondíció nélkül megállapodni mondjuk Enver Hodzsa Albániájával.A szerző a hvg.hu munkatársa