Költségvetési dilemma

Az utóbbi időben talán már nem hat a meglepetés erejével, ha az elnöki irodából valamely törvény aláírás nélkül kerül vissza a parlamentbe. Az sem meglepő, hogy az újratárgyalásra visszaadott jogszabályok szinte kivétel nélkül a gazdaság megreformálására irányulnak. Ráadásul a jövő évi költségvetést már ezekből az egyelőre még nem hatályos törvényekből kiindulva dolgozták ki. Nem csoda, hogy a kormányban nagy a riadalom: mi lesz, ha a koalíción belüli viszonyok alapos megromlása miatt a parlamentben egyszer már megszavazott törvényekre másodszor nem adja áldását a Ház. A jövedelemadóról és a nagyprivatizációról szóló törvény egyaránt komoly tételt jelent a költségvetés bevételi oldalán. Az sem mellékes, hogy a beharangozott adóreform hallatán is felbuzdult potenciális külföldi befektetők ismét megtorpannak, ha netán nem lesz belőle semmi. Mert decemberben minden megtörténhet a parlamentben. Megeshet, hogy az új évet költségvetési provizóriummal kezdi az ország. Persze, nemcsak kormányszinten, hanem az önkormányzatokén is. Amelyek – több tárcával egyetemben – ugyancsak elégedetlenek a költségvetés-tervezetben nekik szánt pénzcsomaggal. Ha nem kapnak többet, a városok és falvak társulása kéri majd az elnököt, ne írja alá a költségvetési törvényt. Persze, ha a büdzsé az idén tető alá kerül. Az önkormányzatok érvelése érthető és ésszerű: pénz nélkül képtelenek eleget tenni azoknak az elvárásoknak, amelyek az önkormányzati reformból következnek számukra. Lehet, hogy kemény kiállásuknak lesz valamennyi pénzt jelentő eredménye, hiszen az Ivan Šimko vezette platform – lévén, hogy alkupozícióban van – váltig állítja, hogy az önkormányzatok követelése összhangban van az SDKÚ programjával. Nem kizárt tehát, hogy a költségvetési tételek körüli nagy alkudozásban valamit sikerül kiharcolni számukra, és könnyebben túlélik azt az egy esztendőt, amelyben még abból a pénzből kénytelenek gazdálkodni, amelyet az állam ad. Ezt követően ugyanis a falvak, a városok, az egyes térségek maguk dönthetnek adóbevételeikről. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy könnyebben kijönnek a rendelkezésükre álló pénzből, illetve ésszerűbben osztják el. Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy mindenütt jobban megnézik, mire költik polgáraik adófilléreit. A költségvetési „adok-kapok”-nak ez csak egyetlen szelete, hiszen nincs koalíciós párt, amely ne valamilyen feltételhez kötné a jövő évi büdzsé megszavazását. Hogy az ellenzék feltételeket szab, az érthető, és részéről az is elfogadható, ha nem árulja el, szerinte milyen tételeket kellene átcsoportosítani, hogy élét vegyék a szerintük szociálisellenes költségvetési tervezetnek. A kérdés megoldása nem az ellenzék dolga. Ez a koalíciós pártok feladata. Hamarosan kiderül, melyik képes jobban érvelni...