Kis kaland, nagy kaland

Tökéletes felkészültség azonban nem létezik. Meg hát, ahogyan Scott, az ember egyszerűen nem hajlandó bizonyos dolgokat elhinni, amíg maga meg nem tapasztalja őket. Igen, többen írták, hogy a riói sajtóközpontokban hideg van, mert a klímát 15 fokra állítják. Hoztam is néhány hosszú ujjú felsőt. Kesztyű? Ugyan már, ne túlozzunk. Most így egy nap után látom, hogy az is elkelt volna, elfagyott ujjbegyekkel nem olyan jó gépelni. Igen, azt is írták, hogy az élelmiszerüzletekben (mármint az újságírók számára elérhető üzletekben, a médiafaluban és a sajtóközpontban) nem túl nagy a választék. Hoztam is négy tonhalkonzervet. Vagyis négy napig kihúzom. Ha szerencsém lesz, aranyérem is lesz közben.  Hogy utána mi lesz? Majd kiderül, az üzletben ugyanis csak alkoholt lehet kapni, csipszet és kekszeket. Meg instant „poharas” bolognai ízű tésztát.– Jó napot, kenyér vagy ilyesmi van?– Nincs.– Elnézést, biztos hülye kérdés volt…(Kenyér egy élelmiszerboltban? Micsoda feltételezés!)Mindezek után már nem okozott meglepetést, hogy bár délelőtt volt melegvíz, este már nem. Nemhogy itt eltunyulunk a nagy kényelemben! És még mindig nincs okunk panaszra: az úszó Richard Nagy csütörtökön este elment edzeni, de mire visszaért a szállására, akár ott is folytathatta volna a tréninget, a folyosókon ugyanis ömlött a víz. A szobájuk ugyan száraz volt, de vacsorára gumicsizmában lett volna ajánlatos menni.Szóval most indulás előtt inkább szépen lecsukom a bőröndömet, és felrakom valami magaslatra. Csak a felesleges kalandok elkerülése végett.