Két pofon nem lesz elég

Orbán Viktor első nemzetközi sajtótájékoztatóján nem mondta ki nyíltan a csúnya J-szót, csak arra próbálta felhívni az emiatt aggódó, ez ügyben nyilván teljesen tudatlan The Times és The Financial Times figyelmét, hogy a szélsőjobb „európai jelenség”,  ő maga ezért szeretné „európai kontextusba” helyezni a kurvára nem európai Jobbikot (ezt nem pont így mondta), mintha ez a párt olyan lenne csak, mint mondjuk az Északi Liga, különben is, a demokrácia elég erős, megvédi majd önmagát. Ja, ahogy eddig is. Hangsúlyozta még a „good governance” itt valóban releváns fogalmát meg azt, hogy ő „a szélsőségesek megerősödése szempontjából rosszabbra számított” – de hogy a szélsőjobbal szemben igen elnéző, sőt félrenéző ellenzéki évekből hogyan lesz most Jó Kormányzás, azt érdekes lesz megfigyelni.

Annyit már most is megállapíthatunk, hogy a neonyilasok parlamenti jelenlétéhez a gárdájuknak beígért „két pofon plusz hazazavarás” modell egy kicsit kevés lesz. Kezdve mindjárt ott, hogy miközben mindenki tudja, hogy a Magyar Gárdát és formaruháját a bíróság jogerősen betiltotta, a Jobbik elnöke első nyilatkozatai egyikében közölte, ők bizony gárdaruhában masíroznak a parlament első ülésnapjára. Azóta is teljes csönd erről a tervről, holott ha jogállam van, akkor minimum rendőrségi mikrobuszokban kell a helyszínről elszállítani a jobbikos parlamentereket. Feledhetetlen emlékeink között szerepel, ahogyan tavaly a háromfős Jobbik-különítmény Bocskaiba öltözve produkált valódi hungarikumot az új EP alakuló ülésén, jó volt akkor magyarnak lenni, én pl. egy napfényes floridai motelben szerettem volna magyarnak lenni, távol innen. Most is ezt érzem. A nyugati sajtó is pontosan tudja, mennyit árt a Jobbik hazánk imázsának, idehaza viszont talán az imázs a legkevesebb.

Ha a Fidesz már első perctől kezdve nem tudja kezelni az egyre elpofátlanodó, folyamatosan a jogállam határait feszegető Jobbik-jelenséget, akkor hiába számos jószándékú gazdasági, szociálpolitikai stb. intézkedésük a párt lenyomására, a helyzet, a demokrácia és a jogállamiság kontrollálhatatlanná válik. A Jobbik ugyanis nem(csak) a Fidesz hibáiba, melléfogásaiba fog belekötni és arra alapozva bázist növelni, hanem éppen hogy a pozitív döntésekbe, régóta várt reformlépésekbe (már ha valóban meglépik őket, pl. adóreform, önkormányzati és bürokrácialebontó reform). Az elmúlt évek alatt a neonyilasok nem egyszerűen azzal arattak nagyot, hogy bekerültek az EP-be, idén meg a parlamentbe, hanem hogy tényleges társadalmi bázist tudtak építeni, a párt úgy be van ágyazva egyes, korábban akár szoci régiókba, mintha mindig is az övék lett volna.

Vicces és a vázolt problémára adekvát választ nyújt a Fidesz-szatelit KDNP, amelyik úgy döntött, azért, hogy ne a Jobbiké legyen a harmadik legerősebb parlamenti frakció, hanem az övék, jól megnövelik a képviselőcsoportjukat – ki mással, mint fideszesekkel, nyilván. Na most a KDNP-ről azt kell tudni, hogy annyira függetlenek a Fidesztől, hogy csupán másfél évtizede keringenek orbitális pályán Orbán Viktor körül, övék az egyház vagy fordítva, ez kissé homályos, mindenesetre az egyházpolitika a szó szoros értelmében az ő hitbizományuk. Persze valódi tartalommal is megtöltenék gigafrakciójukat: a cél, hogy „egy kereszténydemokrata párt képviselje a nemzeti radikalizmust” – így indokolta egyikük a lépést. Mondjuk ez valóban innovatív és praktikus: minek külső erőkre lecsapni, ha azt, amire lecsapnánk, mi magunk is mondjuk? Csak nem fogunk magunknak két pofont lekenni? Ha valami, ez aztán ártana az országimázsnak.

A szerző a Hírszerző főmunkatársa.