TASR/AP-felvétel
Katasztrófák küszöbén
Szokás szerint nem vesszük észre a fenyegető katasztrófát. A küszöbünket már át is lépte, az ingerküszöbünket nem.
Ehelyett előszeretettel rágódunk a politikai kommunikációs gépezetek által kreált gumicsontokon, amelyek egyébként is pont azt a célt szolgálják, hogy más dolgok ne kerüljenek terítékre.
Lehet vitatni a klímaváltozást, csak nem érdemes. A kaliforniai pusztító erdőtűz az Egyesült Államoknak csupán a szkeptikusabb felét emlékeztette arra, hogy megérkezett a szélsőséges időjárás miatt rekordokat döntő katasztrófák újabb hulláma.
De nézzünk most a másik égtáj felé. Afganisztánban minden idők legnagyobb szárazsága pusztít. Egyes tartományokból – például Herat környékéről, amely egykor az ország gabonaraktára volt – több ember menekült már el az aszály, mint a háború miatt.
Az ENSZ becslései közel 300 ezer emberre teszik azok számát, akik a szárazság miatt költöztek át más régióba – egyelőre Afganisztán határain belül. Négy éve alig esett eső. Nemhogy dinnye, de már gabona sem terem, az állatokat sem lehet legeltetni. A mezőgazdaságból élő helyi lakosság teljesen kilátástalan helyzetbe került.
Most viszont nem a szárazság miatt kerültek a CNN vezető hírei közé, hanem azért, mert a harcokban elesett férfiak családjai eladják a lánygyerekeket, a megélhetés végett. Inkább áruba bocsátanak egy gyereket a családfővé vált anyák, minthogy a többi is éhen haljon. A hozomány fejében kötött gyermekházasságoknak amúgy is van hagyománya ezen a területen.
A globális felmelegedés miatt bekövetkező szárazság éppen akkor sújtja az országot, amikor annak közel felét ismét a tálibok uralják vagy kisebb-nagyobb mértékben ellenőrzik. A korábbi NATO-jelenlét hatása folyamatosan visszaszorul. Sem az amerikai, sem az afgán erők nem merik közzétenni az afgán hadsereg veszteségeit. A helyzet egészen elképesztően rossz, de a kelet-ukrajnai háborúról is alig beszélünk már, és Afganisztán még messzebb van – gondoljuk. Megfordítva fogalmazva: nem ér el addig az európai olvasó ingerküszöbe.
De nézzük a valóságot:
egyes országok nem holnap, nem pár év múlva fognak a klímaváltozás áldozataivá válni, ez már megtörtént az elmúlt években. A „klímamenekültek” folyamatosan érkeznek, először a velük szomszédos országokba, aztán Európába, vagy ahová az embercsempészek éppen eljuttatják őket.
A világ számos része alakul át rohamtempóban a szemünk előtt. És nemcsak a klíma alakul át: a kibertér, a politikai identitások, a spiritualizmus, és lehet folytatni. Ekkora változások, főképpen összeadódva, a történelem során még mindig robbanáshoz vezettek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem figyelünk azokra a jelenségekre, amelyek egyelőre még Európán kívülről intenek minket óvatosságra.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.