Kampányban hallgatnak a múzsák

„Az elmúlt évszázadban ez már a harmadik alkalom, hogy Budapestnek ilyen kritikus szerepe van az európai demokrácia alakulásában. Európa csatája az Orbán vs. Macron-mérkőzés lesz.” (Bernard Henri-Levy baloldali francia filozófus az Indexnek)

A híres francia értelmiségi fenegyerek Matteo Salvini bevándorlásellenes olasz vezetőt fasisztának tartja, Orbán Viktort pedig a rossz európai erők jelentős figurájaként diabolizálja. Ez már tényleg kampányhang és -stílus: Európa zajos tavasz elé néz. A francia filozófus ebben a csatában centrumnak gondolja Budapestet, hasonló erőközpontnak, mint a Habsburg Birodalom idején vagy a kommunizmus elleni harc forradalmi pillanataiban. Csak most szerinte a „nem demokratikus rezsimek irányába vezető hajtűkanyar legfontosabb városa”. Ebben a baloldali értelmezésben tehát Orbán egyszerre gonosz demokráciaellenes és jelentős politikus. Miközben ellenfelei általában inkább jelentéktelennek igyekeznek beállítani, aki erőn felüli ambíciókkal bír. Persze a csata előtt a vetélytárs felmagasztalása éppúgy a taktikai fegyvertár része, mint lefitymálása. És akár legyinthetünk is erre a Sartre-tanítvány-véleményre, mint amely Közép-Európa felületes ismeretéről tanúskodik. A francia baloldali értelmiség jó része már a sztálinizmus felismerésekor tévúton járt, Camus volt az ellenpélda.

„A Fidesz nem tartozik az Európai Néppárthoz. Hazudnak, de nem sokat lehet tenni ez ellen.” (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke)

A közeledő tavasz első színfoltjai a barnás magyar tájban a kormány legújabb plakáterdői: a képen Juncker, mögötte Soros György, a felirat: „önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel”. Semmi egyéb, se jelző, se állítás. Persze, a kormány közben hozzáteszi, be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát, pénzt adnak a migránsoknak. Itt már az EU-kritikusok oldaláról is tömörített, egyszerűsített kampányüzenetek érkeznek, így aligha várható érdemi vita.

Baden-Würtemberg (zöldpárti, árnyaljuk ennyivel) tartományi miniszterelnöke egyenesen Európa-ellenes rágalmazásnak látja az akciót, ezért lemondta a magyar külügyminiszter látogatását. Mondjuk attól azért nem kell tartania a magyar kormánynak, hogy a svábföldi Mercedes vagy a Bosch óriáscégek dühükben ki akarnának vonulni Magyarországról, amíg komoly támogatásokkal működhetnek ott – van a fecsegő politikai felszín, főleg kampányidőszakban, s van a hallgatag mély, az üzlet más dolog, business as usual.

„Fontos választás előtt állunk, ezen a magyarok nem lepődnek már meg, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy minden választási kampány előtt felforrósodik a levegő. Az európai elit elszokott attól, hogy szabad róluk bíráló dolgokat mondani.” (Orbán Viktor miniszterelnök)

A magyar kormány napilapja azt írja, nyilvánosan elérhető adatok szerint Soros Györgynek több mint 20 alkalommal volt hivatalos találkozója a legfontosabb uniós biztosokkal, mióta Jean-Claude Juncker 2014. november 1-jén hivatalba lépett. Az állítás súlyos, hiszen ez valóban érthetetlenül magas szám négy év alatt Európa vezetője és egy funkciót nem viselő amerikai milliárdos üzletember kapcsolatában. Eközben a következő költségvetési ciklusban a korábbi 5,6 milliárd euróról 18,8 milliárd euróra növelné a határvédelemre fordított összeget az Európai Bizottság, ami Orbán kritikusai szerint Orbán állításait cáfolja, Orbán támogatói szerint meg a nemzeti szuverenitást gyengítené. Egy biztos: a Soros-szál és -befolyás magyar emlegetése rendkívüli módon dühíti az EU vezetőit. Ahogyan az is valószínű, hogy az európai polgárok májusban kétfajta dichotómia mint politikai narratíva közül választanak: bevándorláspártiak/bevándorlásellenesek vagy Európa-pártiak/demokráciaellenesek. A kampány tétje, hogy melyik felosztást tartja hitelesebbnek a többség.