Jön Béla?

S bár ez a taktika hatásosnak bizonyult az elnöki szék megszerzésénél, Csáky azóta sem tudott vagy akart lemondani róla, ami hosszabb távon akár végzetes is lehet pártvezetői pozíciója szempontjából.

Nyilvánvaló, hogy az MKP-ban erőteljesebb a megosztottság és a belső konfliktus mértéke az egészségesnél, s Csáky csaknem kétéves regnálása alatt sem volt képes véget vetni ennek az állapotnak. Sőt, úgy tűnik, a nyomás egyre erősebb. Mégis elhamarkodott volna úgy ítélni, hogy ez automatikusan Bugár visszatéréséhez vezet.

Ennek több oka is van. Először is, ahhoz, hogy az elnökválasztásra egyáltalán sor kerüljön, tisztújító kongresszust kell összehívni, amit a járási konferenciák legalább egyharmadának kell kezdeményeznie. Ha ez megtörténne is, a végeredmény így is jócskán kérdéses volna, mivel a kongresszusi küldöttek összetétele a delegálásuk összetett módja miatt meglehetősen esetleges. Tehát nem garantált, hogy döntéseik a párttagság többségének véleményét tükrözik. Már ha azt feltételezzük, hogy a többség Bugár-párti. Ez azonban korántsem biztos.

Bár a belső konfliktus jelei jól láthatók a párton, nagy kérdés, mekkora erőről van szó, mind számbelileg, mind intenzitásban. Magyarán, hogy az elégedetlenkedők – ha elegen vannak is – képesek-e a koordinált cselekvésre. Még nagyobb kérdés, hogy ennek az elégedetlenségnek mennyire oka – és egyben lehetséges gyógyíre – az elnökváltás, s mennyire az éppen e megosztottságból eredő cselekvésképtelenség és a meg nem emésztett hatalomvesztési frusztráltság.

Ezekre a kérdésekre ma aligha ismeri valaki a választ. Maga Bugár sem, ami jól nyomon követhető a visszatérésével kapcsolatos nyilatkozatai óvatosságán. Bár az a tény, hogy az exelnök reálisan megengedte visszatérésének lehetőségét, érdembeli előrelépést jelent az utóbbi két év kijelentéseihez képest, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a sok feltételes módot, ami ezeket a kijelentéseket kíséri. Mintha Bugár azt akarná tesztelni, milyen hatást váltanak ki szavai, de arra azért vigyáz, hogy sose mondjon olyat, amiből nem lehet biztonságosan visszatáncolni. Az ugyanis szinte biztosra vehető, hogy az exelnök, aki meglehetősen nehezen viselte két évvel ezelőtti nem várt kudarcát, nem kockáztat meg egy újabb vereséget.

Az elkövetkező hónapok tehát sok érdekeset hozhatnak az MKP háza táján, mind Bugár, mind Csáky számára. Egy dolog valószínűsíthető csupán: akárhogy végződjön is ez a csata, annak meghatározó hatása lesz a párt jövő évi választási szereplésére.