Jó rezgésű romok

Éppen sereglettek a seregélyek a nyárfasor fölött, amikor Bandika és Ervin boltba menet összetalálkoztak.

Bandikának nem volt kedve beszélgetni, Ervinnek igen. Sietek, mert mindjárt kezdődik az öreg óra, és akkor nem engednek be, mert még nem vagyok hatvanöt – lobogtatta a szatyrát Bandika. Az idősek óráját már megszüntették, ahogy sok más rendelkezést is – lóbálta meg szintén üres táskáját válaszul Ervin. Ódivatú táska volt, száz százalékban műszálas kék anyagból készült, szövetén át lehetett látni. Fogantyúit két kék gumislagszerű valami képezte, és az egész szatyrot bele lehetett cipzárolni önmagába – az alsó részéhez varrott fekete műbőr tasaknak köszönhetően.

Ezzel a táskával indult a kisboltba Ervin, és nem érezte úgy, hogy ez bármiféle problémát jelenthetne bárkinek. Bandika persze meglepődött, aztán lelkesen konstatálta, hogy ha tényleg így van, nyugodtan leülhetnek a bolt előtti betonpadkára, és megihatnak egy akármit.

Kér egy akármit? – szólt ki az ajtóból, Ervin pedig intett, hogy kér.

Hogy telt a hétvége? – kérdezte Bandika, majd elárulta, hogy az esőknek köszönhetően úgy tűnik, mégis észbe kaptak a kertben a paradicsomok. Ervin örült a hírnek, ő pedig elmondta, hogy hétvégén a salföldi pálos templomrom meglátogatása adta a legnagyobb élményt.

Jobb ez már így, hogy mehet mindenki, ahová csak akar, nem tetszett az a papírozás – tette hozzá. Bandika másodszor is meglepődött, ő ugyanis azt sem tudta, hogy a határok ismét szabadon átjárhatóak… már amelyik. És magának az volt az első dolga, hogy lehúzzon a Balatonra? – kérdezte a felelősségre vonás legkisebb jele nélkül. Ervin beismerte, hogy igen, neki már csak ez hiányzott a nyárból, és úgy döntött, hogy egy évszázadok óta szakrális töltettel bíró helyen köszöni meg a teremtőnek, hogy ismét ott lehet, ahol. Bandika elismerően bólintott: bizony, az egy híresen jó rezgésű rom.

Na és ön mit tervez a második hullámra? – kérdezte Ervintől, aki most döbbent rá, hogy amíg itták a bolt előtt az akármit, a nép elhordta a boltból a kenyeret, így neki nem jutott. Elvágathatom kétfelé ezt az enyémet, és a felét magának adom – javasolta Bandika, de Ervin elhárította, mondván, hogy tele a fagyasztója szeletelt kenyérrel, bőven jut még a második, a harmadik hullámra is.

A szerző a Vasárnap munkatársa