Járvány és zárvány

Vontatottan vonaglottak a vonatok, amikor Bandika és Ervin kiültek a dombra, a vasútállomás fölé. Nézték, ahogy a hűvösödő sugarak végignyalogatják az érkezőinduló szerelvényeket. Van egy mondás a vasutasok közt, amit sosem értettem – kezdte a beszélgetést Bandika. Úgy hangzik, hogy vasutas nem késhet le vonatot… mert jön a másik. Maga érti? Ervin, tekintettel a 7-8 fokos hőmérsékletre, már egy latakiás dohánnyal kísérletezett, de a pipája valahogy még nem volt ráhangolódva a szezonra. A nagyobb baj mégis a dohánnyal volt, amely tegnap még csontszárazon várta az idei telet, Ervin viszont egy szelet almával egy zacskóba kötötte, reggelre pedig túlnedvesedett. Miután ezt megállapította, Ervin el is rakta az egész kompozíciót a zsebébe, és elárulta, hogy ő sem érti, miért nem késhetnek le vonatot a vasutasok. Mert az rendben van, hogy szabadjeggyel utaznak, vagyis nem egy konkrét járatra van jegyük, hanem gyakorlatilag mindegyikre. Na de a vasutas sem azért ül vonatra, hogy a szabadjegye ne érezze magát feleslegesnek, hanem mert szeretne valahová eljutni. Oda pedig valószínűleg időre megy, ahogy aztán haza is. Ha pedig lekési a vonatot, lekésheti az elintéznivalóját is. Aztán lehet, hogy nem így van, sose voltam még vasutas. Viszont képzelje, van egy ismerősöm, akivel nem lehet a koronavírusról beszélni. Miért, mert oltáspárti, vagy mert oltásellenes? – kapta fel a fejét Bandika. Hát ez az, hogy nem tudom – felelte Ervin.

Annyit tudok, hogy nem hajlandó beszélni erről. Sem a vírusról, sem az oltásról, semmi egyéb ezzel kapcsolatos témáról. Méghozzá azért nem, mert azt mondja, az elmúlt egy év során bárkivel beszélt is ezekről, annak veszekedés lett a vége. Jött a győzködés, meg a birkázás, meg a nekem van igazam, mert én jobban tudom. Ebből lett elege, bojkottálta a témát, így éli tovább az életét. Mit tetszik erről gondolni? Bandika visszanézett a pályaudvar fölött köröző varjakra, és egy Petri György-idézettel válaszolt. „Elménk csírázik, mint ehetetlen burgonyák egy pince nehéz porában.” A felismerés fokozatai – mormolta a hét fokba Ervin a vers címét, Bandika pedig nem lepődött meg, hiszen Ervinről köztudott, hogy mindegyik vers címét tudja. Meg milyen érdekes az is – kezdte mégis –, hogy ha megnézünk három szót, mint a járvány, a márvány meg a zárvány… hogy ezek csak kezdőbetűik tekintetében különböznek, amúgy teljesen ugyanolyanok... és mégis mennyire különböző dolgokat jelölnek, nem gondolja? Ervin bólintott, és elmesélte a néni esetét, aki mindig az újságot szidta, ha rossz hírt olvasott. Hogy megint felvitte az Új Szó a villany árát, meg ilyenek.

Közben nem is tévedett akkorát, hiszen az energiaárakat mifelénk (ahogy azt az elmúlt hetekben is láthattuk) az ÚRSO, vagyis az árszabályozási hivatal alakítja, hivatalos nevén Úrad pre reguláciu sieťových odvetví. Bandika szeretett a jövővel foglalkozni, így felvetette, hogy egyszer talán majd lesz egy olyan szólás-mondás, hogy „keveri az Új Szót az ÚRSO-val”. És ha szabad kérdeznem, ezt kikre mondják majd? – így Ervin. Azokra, akik mondjuk... keverik a járványt a zárvánnyal? Vagy a birkázást a birkózással? Bandika a csillogó sínpárok közé fúrta tekintetét. Barátom, ez még a vasutasok mondásánál is nehezebb feladvány.

A szerző a Vasárnap munkatársa