„Idegen” forgalom

Olyan az egész, mint egy meseváros, meg sem próbálom elmesélni. Néznivaló van bőven, viszont sehol nem főznek igazán jól, arra pedig nem gondolnak, hogy külföldiek is elvetődhetnek az Óvárosba. Olyan apróságokon múlik az európaiság, hogy mondjuk a fagyisnál ki lehetne írni angolul is a kínálatot, hogy a focivébé alatt legyen egy tévé, amelyen a turisták nézhetik a meccseket, hogy a pincérek beszéljenek valamilyen világnyelvet. Bár nem is ők a legbosszantóbbak, hanem a tárlatvezetők, akik a látványosságokat hivatottak bemutatni a turistáknak, ezt viszont kizárólag szlovákul képesek megtenni.

Az Óvárba látogató külföldi például csak egy döcögős angol nyelven írott, agyonszorongatott papírlapot kaphat a kezébe, amelyet távozáskor vissza kell adnia. Viszont végig kell vonulnia a csoporttal, nem kószálhat felügyelet nélkül a várban, végig kell hallgatnia a szlovák idegenvezetőt, pedig egy kukkot sem ért az elhangzottakból. Magyarországi barátaim nehezményezték a dolgot, nekem kellett vörös arccal fordítanom, az idegenvezető viszont teljesen normálisnak tartotta ezt az állapotot. A helyi polgármester véletlenül jó ismerősöm, aznap este elmeséltem neki az esetet, de szegény csak a vállát vonogatta, mivel nem tehet semmit. A vár ugyanis valamiért a környezetvédelmi minisztérium fennhatósága alá tartozik, a fenntartónak pedig nincs pénze nyelveket beszélő alkalmazottakra, sőt idénymunkásokra sem. Nagy kár, üzenem a leendő miniszternek, államtitkárnak vagy bárkinek, aki tehet valamit ez ügyben. És hozzáteszem, hogy a legtöbb csoport Magyarországról érkezik, esetleg érdemes lenne összegereblyézni a pénzt egy történelem szakos magyar egyetemistára, aki jelképes összegért és kosztért-kvártélyért is vállalná a dolgot.

Ugyanezzel a helyzettel szembesültünk a Selmecbányától öt kilométerre fekvő Szentantal (Svätý Anton) községben, ahol egy monumentális barokk-klasszicista kastély áll, gyönyörű angolparkkal és a híres aranyszalonnal, amelyet Mária Terézia adományozott nászajándékként lányának. Jelenleg az erdészeti, faipari és mezőgazdasági múzeum székhelye, fegyver- és trófeagyűjteménnyel. És valamiért a mezőgazdasági minisztérium tulajdona. És persze itt sincs pénz idegen nyelvű idegenvezetésre, sőt a középiskolás kinézetű srác, aki végigterelt minket a pazar termeken, saját anyanyelvén, szlovákul is csak alapszinten beszélt. Ezt a történetet is ajánlom az új tárcavezető és emberei figyelmébe...