Harcos plakátművészet

Megadjuk a módját? – kérdezte Bandika. Meg hát, többször is – felelte Ervin, majd elővette a szerdai Új Szót. Miközben Bandika bekente valami gyanús küllemű anyaggal a fák törzsét, Ervin a második oldal bal alsó sarkából olvasott fel. Tegnap a prágai Népművészeti Központban dr. Josef Švagera, CSSZSZK művelődésügyi miniszterhelyettese megnyitotta a „Harcoló plakát“ című kiállítást. A több mint félezer plakát szemléltetően végigvezeti a látogatót a csehszlovákiai művészet és a CSKP harcainak történetén, s anyaga bizonyítja, hogy pártunk harcaiban a harcos politikai plakátművészetnek mindig nagy volt a jelentősége. A plakát a dolgozók, a munkásság és a szegényparasztság harcostársa volt a tőkés rendszer elleni küzdelemben.

A hangyák először csak meglepődtek, aztán miután az első néhány próbálkozó beleragadt a kenőcsbe, kezdték megérteni, hogy a lombon legelő jószágaik helyett valami mást kell ezentúl nyalogatniuk, hogy helyre állítsák vércukor-szintjüket. Bandika ecsettel a kezében elképzelte, ahogy a hangyaboly lakói két pártra szakadnak: az egyik csapat azt szeretné, ha a tetveket nem hagynák veszni, hanem valahogy megpróbálnának átjutni a törzsek ragacsán, míg a másik csapat inkább arra hajlana, hogy keressenek olyan fát vagy bokrot, amelyet a főemlős nem kent be semmivel, és inkább oda hordják a többi tetűlárvát. 

Ervin ekkor vette észre, hogy bár a szerdai Új Szót hozta magával, és a hónap is egyezik (május), ez a májusi szerda, amikor a lapszám megjelent, 1971-ben volt. Bandika lerakta a ragasztós vödröt, a padra roskadt, majd kortyolt egyet a söréből. Az üvegen a címke arról tájékoztatott, hogy ez az Aranyfácán pontosan aszerint az 1973-as recept szerint készült, amelyet a gyallai sörgyár akkori dolgozói is használtak. Ezt el is mondta Ervinnek, kiemelve, hogy az ő söre csak két évvel fiatalabb Ervin újságjánál. Ervin Hérakleitosszal vágott vissza: ha igaz, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, akkor kétszer nem lehet ugyanannak az üveg Fácánnak az ivása közben ugyanazt az Új Szót olvasni sem. Miért, mert a szó elszáll, a fácán meg elrepül? – nyomta vissza orrnyergére szarukeretes szemüvegét sáros ujjával Bandika. Ervin bólintott, majd rámutatott, hogy míg 1971-ben egy prágai kiállítóterembe kellett mennünk, hogy politikai plakátokat lássunk, ma már elég kimenni az utcára, hiszen a sok választásnak köszönhetően életterünk politikai plakátok kiállítótermévé alakult. Legalább megspóroljuk a vonatjegyet Prágáig – lelkesült fel Bandika. Legalább – hagyta rá Ervin, majd részvétét fejezte ki aziránt az agresszív amerikai nő iránt, akit szombaton az európai parlamenti választások keretén belül Pozsonyban nem engedtek szavazni. Hisz azon az egy szavazaton igazán semmi sem múlik – dörmögte, miközben söre maradékát ráöntötte a hangyabolyra.

A szerző a Vasárnap munkatársa