<p>Furcsa időket élünk. Pozsonyt, ahol az utóbbi évtizedben egy bélelt ballonkabátban is vidáman át lehetett vészelni a telet, ellepte a hó, s már több mint egy hete fagypont alatti hőmérsékleteket mérnek. A gondolat, hogy egyszer csak leállna a fűtés, hátborzongató. Pedig a napokban ijesztően közel kerültünk ehhez a helyzethez. A bolgárok és a szerbek mesélni tudnának, milyen is az, amikor a nagy testvér a tél kellős közepén elzárja a csapot. A történet annál érdekesebb, hogy mindkét ország hagyományosan Moszkva nagy szövetségesének tekinti magát, akárcsak Szlovákia. S mindkét ország – akárcsak Szlovákia? – mind ez ideig abban a hitben élt, hogy a nagy testvér nem hagyja cserben szükség esetén. Pedig dehogynem.</p>
Gyűjtsük a rőzsét!
A Fico-kormány megalakulása óta Pozsony több ízben bizonyította, hogy komolyan gondolja Kreml-pártiságát. Olykor egyéb, jogilag sokkal fontosabb külpolitikai kötelékeink ellenében támogattuk Moszkva álláspontját, akár a Csehországba tervezett amerikai radarállomás, akár Koszovó függetlensége kapcsán. A kormánypártok képviselői a gázválság idején is oroszbarát kijelentéseket tesznek. A kialakult helyzetért Ján Slota és Dušan Čaplovič is az ukrán felet tette felelőssé.
Az egyre bonyolódó fejleményeket figyelve persze gyanítható, hogy Kijev messziről sem ártatlan az ügyben. Nyilvánvalóan mindkét országnak van takargatnivalója – csak ezzel magyarázható, miért nem engedi sem az ukrán, sem az orosz fél munkához látni az EU-s megfigyelőket, akiknek a jelenlétéhez egyébként éppen ők ragaszkodtak. Számunkra azonban a fő tanulság az, hogy Moszkva minden gátlást félretesz, ha saját gazdasági-politikai céljairól van szó, s ilyenkor nem ismer sem barátot, sem szövetségest. Ezért az illetékeseknek is fel kell tenniük a kérdést, vajon jó-e, ha a visegrádi országok közül Szlovákia az egyetlen, amely 100 százalékra Oroszországtól függ gázellátás terén. Immár nem csupán elvont energetikai kérdésről van szó, hanem annak a reális veszélyéről, hogy egyszer mi is Szerbia vagy Bulgária sorsára jutunk.
Oroszország ugyanis kiszámíthatatlan, s harmadik fél számára szinte lehetetlen igazságot tenni Moszkva és Kijev viszályában is. Az egyetlen megoldásnak tehát az Oroszországtól való lehető legnagyobb függetlenedés tűnik, nem csak energiapolitikai téren.
Szerbia és Bulgária elrettentő példája talán cselekvésre buzdítja az egyébként Kreml-barát szlovák kabinetet is, hiszen egy hasonló helyzet komoly belpolitikai problémát okozna a mindenkori kormánynak. Az egész rendszer átállítása – ha egyáltalán lesz hozzá elég politikai akarat – persze több évet venne igénybe. Az utóbbi napok fejleményei tükrében azonban úgy tűnik, kifizetődő vállalkozásról lenne szó.
Addig is az egyetlen, amit megtehetünk, hogy bízunk a nagy testvérben. Persze nem árt, ha közben azért gyűjtjük a rőzsét is!
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.