Gazdasági hasznot hoz-e a bevándorlás?

Az első látásra logikusnak hangzó érvelés leegyszerűsítve valahogy így hangzik: az elöregedő európai társadalmakban egyre romlik az eltartók (fiatal dolgozók) és az eltartottak (idős nyugdíjasok) közötti arány. Ezért a többnyire fiatal menekültek beáramlása és munkavállalása segíthet enyhíteni az öregedés gazdasági következményein. Ehhez – szakmai nyelven fogalmazva – az kell, hogy a migráció fiskális mérlege pozitív legyen. A közszféra bevándorlókhoz köthető bevételei (adókból, járulékokból, illetékekből stb.) meghaladják a kiadásokat (segélyekre, nyugdíjakra, közjavakra és szolgáltatásokra – mint közbiztonság, egészségügy vagy oktatás). Ez nem lehetetlen, jó példaként szolgálhatnak az angolszász államok pontrendszeren alapuló munkaerő-migrációs vízumprogramjai. Mondjuk Ausztráliába nagyobb eséllyel kap vízumot az, aki olyan szakmával, készségekkel, tapasztalattal rendelkezik, amelyre épp szükség van a munkaerőpiacon. E mellé jól jön az iskolázottság, és az angolnyelv-tudás, de persze az életkor és az egészség sem mellékes. Az ilyen bevándorló (a lassan szitokszóvá váló „gazdasági bevándorló” tipikus képviselője) a vízum megszerzése után könnyen elhelyezkedik. Így befizetővé válik, míg számos szociális juttatásra nem jogosult, vagy az általánosan járó összegnek csak a felét kapja meg – mondjuk 10–15 évig. Családtagjait, főleg szüleit csak akkor hozhatja be az országba, ha állja ott-tartózkodásuk költségeit, vagyis azt, hogy azok nem fognak terhet jelenteni az ottani szociális ellátórendszernek. Az eredmény az ebbe a kategóriába tartozó bevándorlóknál pozitív fiskális mérleg, akár évtizedeken keresztül is. A rossz hír az, hogy a mondjuk Németországba érkező menekültek nagy eséllyel az ellenpólust alkotják majd. A menedékkérelmük beadása után három hónapig nem dolgozhatnak, utána is csak korlátozásokkal, egyéni vállalkozóként meg végképp. A kérelem elbírálásának átlagos ideje fél év, de akár 1-2 évig is eltarthat. Sikeres elbírálás után elvileg nyitva a munkaerőpiac, de gond lehet a képzettséggel, mert a migránsok nem az aktuális igények szerint lettek szelektálva. A nyelvtudással meg biztosan gond lesz. Szóval jöhetnek a nyelvtanfolyamok meg átképzések (nyilván a német adófizetők pénzén). A jóléti rendszer viszont nyitva áll, nincsenek átmeneti korlátozások sem (több száz eurós anyasági, gyermeknevelési, lakhatási stb. támogatásra kell gondolni). A muszlim országokból a bevándorlók magukkal hozzák hagyományos családmodelljüket: a nők foglalkoztatottsága alacsony (mert jórészt háztartásbeliek), a gyerekek száma nagyobb. Erre a bőkezű európai jóléti rendszerek még ráerősítenek (anyagilag motiválnak). Az eredmény a befogadó ország szempontjából? Kevés bevétel, sok kiadás, azaz egy nagy nettó mínusz a fiskális mérlegen. Ezt jó lenne tudatosítani: a menekültek befogadása morális és jogi kötelezettségnek tekinthető, de pozitív költségvetési hatásokat várni tőle eléggé utópisztikus. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója