Fülkeforradalom Ukrajnában

Nyugodtan abba lehet hagyni a viccelődést. Ukrajna legnépszerűbb színészkomikusa, Volodimir Zelenszkij április 21-én megcsinálja az ország harmadik forradalmát: az ukrán fülkeforradalmat. Az első fordulóban majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint a másodikként befutott Petro Porosenko jelenlegi elnök. Öt megyén kívül mindenhol nyert, az elnökválasztásból sikerült népszavazást csinálnia a Porosenko-kormányzásról.

Az első fordulóban a részvétel volt a kulcsfontosságú. Az ország nyugati részén kevesebben mentek el, keleten lényegesen többen, mint öt éve. Ám Zelenszkij az ország közepén is mindenhol nyert, márpedig a jobbára két részre szakadt ukrán politikában az ország közepe dönt.

A piszkos kampány után Ukrajna tiszta választásokkal kápráztatta el nemzetközi közönségét. És egy eredeti politikai projekttel, amelyre még sehol a világon nem volt példa. Mert Zelenszkijt nem lehet sem az olasz Peppe Grillóhoz, sem Trumphoz hasonlítani. Humorral, és nem haraggal mozgósít. Nem populista, nem ígérget. Nem Oroszország mellett, hanem a háború folytatása ellen, továbbá az erőltetett ukránosítás ellen emel szót. Mindezt úgy, hogy kampányt nem folytatott, programjáról vajmi keveset tudni. Tízmilliók nézik viszont az általa egy tévésorozatban alakított képzeletbeli ukrán elnököt, Holoborodkót. Ma már sejteni lehet, hogy a három évvel ezelőtt beindított tévéshow-t arra találta ki, hogy az életben megvalósítsa. Ebben az esetben nem egy színész véletlenszerű politikai szerepvállalását látjuk, hanem egy jó előre megtervezett, eddig precíz hatékonysággal működő politikai valóságshow-t.

Sikeréhez az kellett, hogy a Majdan téri forradalmat is foglyul ejtsék az ukrán oligarchák. Bár Porosenko elnök minden elért a nyugati integráció terén, amit reálisan el lehetett érni, a gazdaság nem tért magához. A külföldi befektetések minimálisak, a nagyobb állami szerepvállalást az adósság, a gyenge központi hatalom, a korrupció, illetve az IMF-fel való egyezség is gátolja. A gazdaság stagnál, az alacsony bérek miatt hatmillió ukrán dolgozik külföldön. Közben a kormány a nyolcszorosára volt kénytelen emelni a gáz árát az elmúlt négy évben. Nincs az a demokrácia, ahol ezt a regnáló hatalom túléli.

Ráadásul az orosz határ mentén tovább folyik a donbaszi háború.

Éppen a béke reménye volt az, amiért Porosenkót öt éve már az első fordulóban megválasztották. A konfliktusnak már 13 ezer halálos áldozata van, az orosz agresszió örvén pedig egyre erősebb az ukránosítás, amit a kárpátaljai magyarok is jócskán éreznek. Az ukrán nyelv támogatásával senkinek nincs baja, ám ezt az orosz egyre erősebb korlátozásával érnék el. Porosenko a „hadsereg, egyház, nyelv” jelszóval már olyan nacionalista-patrióta vonalat képvisel, amely eddig kizárólag NyugatUkrajnára volt jellemző.

Persze Porosenko nem nacionalista, ő is szerepet játszik. Jobbra fordulásával és a patrióta szavazókkal most sikerült az ország messze legnépszerűtlenebb politikusaként bejutnia a második fordulóba. Viszont maga ellen fordította az ország többi részét, amelynek a Majdan után nem maradt politikai képviselete, és elege van a háborúból. Amit az ukránok többsége logikusan összekapcsol a gazdasági helyzettel, az elmaradó befektetésekkel.

Ha Zelenszkij nyer, mozgásterülete korlátozott lesz. Ukrajnában a hatalom megosztott, a parlament nélkül nem tud sokat tenni az elnök. A kampány végére mögéje sorakoztak fel a reformisták, de az oligarchák többsége is, és ennek vélhetőleg meglesz az ára. Ám ma mégis Zelenszkij jelenti a reményt, hogy Ukrajna sorsa valahogy jobbá tehető.