Függőország

Korábban a turistáknál a tenger közelsége, a kilátás, az ellátás, a szobák tisztasága és kényelme volt a fő szempont a szállodaválasztásnál (leszámítva persze az árérzékeny középeurópaiakat, akik egy géppuskafészekben is elnyaralnának, ha kellően olcsó lenne). Ma már ezeket megelőzte, hogy a szállodában van-e wifi. Ezt keressük rögtön a megérkezés után, az IVO társadalomkutató intézet felmérése szerint. A lakosság 36 százaléka el se tudja képzelni, hogy az okostelefonja nélkül töltsön akár csak egy napot. További 21 százalékuk nem tudna meglenni 24 óráig sem internet, számítógép, notebook, vagy legalább egy tablet nélkül. Szegény Abraham Maslow, ha ma alkotná meg legendás piramisát, annak talapzatába az internet-hozzáférést is fel kellene vennie. Levegő nélkül néhány percig, folyadék nélkül néhány napig, élelem nélkül néhány hétig bírjuk. De mi történne, ha mindennapi internetünket nem kapnánk meg? A komoly függőknél akár fizikai tünetek is felléphetnének, mint a játékfüggőknél.  A felmérés szerint a telefon- és internetfüggők ilyen magas száma már komoly ok lehet arra, hogy a függőségkutatók elkezdjenek foglalkozni a témával, illetve a közbeszédben is nagyobb teret kapjon a probléma, hiszen a megkérdezettek 35 százaléka észlelt a saját környezetében olyan embert, akin a netfüggőség tünetei mutatkoznak. Mindez a mi régiónkban bő húsz év alatt alakult ki. Emlékszem, pontosan húsz éve, mikor megkezdtem felsőfokú tanulmányaimat, a beiratkozásnál elmondták, hol lehet egyetemi e-mail címet igényelni, de tanulmányaim első évében nem is éltem a lehetőséggel, hisz nem tudtam volna kinek írni. Csak másodévben álltam sorba a nehezen megjegyezhető h532708@stud.uszeged.hu mail címért, amit kb. hetente néztem meg az egyetemi számítógépközpontban. Ja, és mobilom is csak tanulmányaim vége felé lett. A kollégiumban volt egy telefonfülke. Ha ezt elmondom egy mai tizenévesnek, és megkérdezem, szerinte ez mikor lehetett, azt válaszolja, a pattintott kőkorszakban, de legalábbis Horthy Miklós komáromi bevonulásánál nem később.  Kialakult egy új szó is, a nomofóbia. Így nevezik azokat, akik rettegnek attól, hogy nem tudják mobillal elérni őket. Ha tehát a strandon azt látjuk, hogy egy medencéből kijövő pasas egy tízpontos nő mellé telepszik és a telefonját kezdi bügyürgetni, ne azt mondjuk, bunkó, hisz beteg szegény: nomofóbiás, pszichológust neki!  Az emberiséget szerencsére azért még korai temetni. Az alkohol élvezete csaknem egyidős az emberiséggel, az alkoholizmus miatt mégsem néptelenedett el a bolygó. Ha a mobileszközöktől való függőség miatt fogunk kiveszni, akkor azt meg is érdemeljük!