Forró napok Ankarában

A líra árfolyama néhány nap alatt 25 százalékot esett az amerikai dollárhoz képest, és az év eleje óta már értékének csaknem felét elvesztette. Esik a török részvények árfolyama is, és hétfőn a negatív hangulat kezdett átterjedni más feltörekvő piaci devizákra is.

A befektetők menekülésének kezdete az USA és Törökország között zajló diplomáciai válságra vezethető vissza. Törökország 2016 óta fogva tartja Andrew Brunson amerikai lelkipásztort, terrorizmussal és kémkedéssel vádolják. Donald Trump türelme július végén fogyott el, amikor kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon Brunsont, szankciókkal fogja sújtani Törökországot. Mivel a török kormány kitartott, az amerikai szankciók meg is érkeztek a múlt héten.

Természetesen a pánikhangulat kialakulásához az is kellett, hogy a török gazdaság sebezhető. Első látásra nincsenek nagyobb gazdasági gondok, a GDP-növekedés dinamikus, a munkanélküliség alacsony, csakúgy, mint az államadósság. A felszín alatt azonban több komoly probléma lapul, a legnagyobb a magánszféra magas eladósodottsága. Az elmúlt évek prosperitása a nagyrészt amerikai dollárban felvett hiteleken alapult, melyeket kedvező feltételekkel vettek fel a török vállalatok. Viszont a külföldi valutában folyósított hiteleknél nagy veszély a hazai valuta értékvesztése, ami növekvő nyomás alá helyezi az adósokat. A török líra ekkora zuhanása egyre több adóst hoz kilátástalan helyzetbe, a rossz hitelek számának növekedése viszont a török bankrendszer helyzetét nehezíti.

A válságnak politikai vetülete is van. Ironikus módon Erdogant egy török gazdasági összeomlás hozott hatalmi helyzetbe, amely 2002-ben elsöpörte a tradicionális parlamenti pártok többségét. Kormányzása első éveiben gazdasági reformernek számított, Törökország pedig mintaországnak a feltörekvő országok közt. A helyzet az utóbbi években változott meg, a 2016-os puccskísérlet óta Erdogan a reformok helyett hatalma megszilárdításával és a valós vagy vélt ellenségek társadalomból való kigyomlálásával foglalkozik. A politikai rendszer ma teljesen Erdogan köré épül, és a török valóságról sokat elárul, hogy a gazdasági minisztériumot Erdogan veje irányítja. Nem meglepő ezért, hogy az elmúlt hónapokban egyre több elemző listájára került fel Törökország lehetséges válsággócként. A nemzetközi befektetők egyre kevésbé hittek a török gazdaságpolitikában, és már csak egy szikrára volt szükség, hogy kirobbanjon a válság.

Török részről erélyes gazdaságpolitikai válaszra lenne szükség a helyzet stabilizálásához. A központi bank próbálja menteni a menthetőt, munkáját azonban nem segíti Erdogan kijelentése, miszerint alattomos politikai támadás zajlik Törökország ellen, melynek célja az ő eltávolítása. Fontos lenne pedig, hogy Törökország visszanyerje a befektetők bizalmát, félő ugyanis, hogy válság más feltörekvő országokra is átterjed és nemzetközivé válik.