Fordul a világgazdaság?

Az olvasót nem feltétlenül lepi meg ez a fejlemény, e hasábokon is többször írtunk arról, hogy a kínai növekedés fenntarthatatlan, mivel szédítő tempójú eladósodás fűtötte. A kérdés csak az volt, mikor fékeződik le, és kemény, vagy puha landolás lesz-e a vége. Erre még most sincs pontos válasz, részben a megbízhatatlan kínai statisztikák miatt. A világgazdaságot stabilizáló erőként húzó Kína viszont végleg a múlté, a hétfői globális tőzsdepánik ugyanis egyértelműen Kínából indult. Bár elsősorban nem a kínai tőzsdék zuhanása áll mögötte, hanem a kínai gazdaság lefékeződésétől való növekvő félelmek. Időközben ugyanis Kína a világ három fő gazdasági hatalmának egyike lett, az EU és az USA mellett. Egyre mohóbb étvággyal zabálta a nyersanyagokat, a vasérctől kezdve a rézen, cinken, alumíniumon át egészen az olajig. A nyersanyagárak korábbi szárnyalása és jelenlegi hanyatlása jelentős részben a kínai gazdaság változó „étvágyának” számlájára írható. De nemcsak a nyersanyagtermelő cégek és országok felett gyülekeznek most sötét felhők. A hatalmasra nőtt kínai gazdaság problémái ugyanis globális hullámokat gerjesztenek. A fő kérdés az, hogy képes-e az USA visszavenni korábbi szerepét, amikor főleg az amerikai háztartások fogyasztása révén húzta a világgazdaság szekerét. Mert az Európai Unióra most se nagyon számíthat, a korábban sztárolt BRICS országok meg egymás után dobják be a törülközőt (közülük egyébként relatíve még mindig Kína van a legjobb helyzetben). A rogyadozó fejlődők, az összeomlás elé néző nyersanyagfüggők (Venezuela, Irak, Oroszország, Irán), meg a nyersanyag nélkül omladozók (Ukrajna, Egyiptom), a lassan araszoló és problémákkal küszködő EU – ez lenne jelenleg röviden a világgazdaság, Amerika nélkül. Csakhogy az USA relatív súlya már korántsem olyan, mint az ezredfordulón, emellett a fejlett országok a válság után agyondoppingolt, agyon-szteroidozott formában jutottak el újra a növekedésig. Nulla kamatokkal, csúcsra járatott jegybanki pénznyomdával, hatalmas államháztartási hiányokkal és emiatt dagadó államadóssággal. Vagyis állami gazdaságélénkítésre a fejletteknél nem maradt puskapor, és ez alól Amerika sem kivétel. Ahol a háztartások „élménye” igencsak friss arról, hová vezet a túlzott eladósodás. Szóval valószínűtlen, hogy Amerika Kapitány visszaveszi a stafétát a kínai sárkánytól, és a világgazdaság motorja vígan döcög tovább. Még ilyen olcsó olajárak mellett sem. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója