Az előre hozott parlamenti választás előtti héten, szerdán volt az Új Szó Vélemény rovatában egy írásom Mielőtt döntünk, gondolkozzunk! címmel. Az volt a célom, hogy mi, szlovákiai magyarok ne kövessük el a választás napján azt a hibát, amit a 2010-es pártszakadás óta háromszor már elkövettünk. Most, amikor a legnagyobb szükség lett volna a társadalmi változásra Szlovákiában, ismét letértünk a szilárd útról az ingoványba. Az utolsó gondolatom az volt, hogy ha most nem jutunk be a parlamentbe, akkor annak csak egyetlen oka lesz: az, hogy összefogás helyett ismét széthúztunk. Csoda nem történt, megint nem jutottunk be ugyanazért a politikai bakiért a törvényhozásba.
Előzetes vetés nélkül nincs aratás
Most ne keressünk bűnbakot, ne okoljunk, ne vádoljunk senkit, nézzünk bele a saját tükrünkbe! Mi, szlovákiai magyarok. 2010-től ez a helyzet állandósult, illetve uralkodik a szlovákiai magyar politikai elit – ha szabad elitnek nevezni – és a csak dolgozni, élni, valamint az abból eredő, megérdemelt örömre vágyó sorpolgárok között. Aki egy picit elgondolkodott már a politika és politizálás küldetésén, annak célján – vagy akár a fogalom jelentésén –, az tudja, hogy a nagypolitika azért van, hogy úgy irányítsa a társadalmat, ahogyan azt az ott élő emberek akarják és elvárják, és amit az adott társadalom – ország, állam – természeti adottságai, a létező nemzeti vagyon és emberi potenciál lehetővé tesz. A konklúzió az, hogy a mindenkori társadalmi valóság és lehetőség ne távolodjon egymástól, hanem közeledjen egymáshoz, s ha egyetlen mód van rá, akkor együtt is haladjon. Hát sajnos nálunk nem ez történik, pedig idestova 33 esztendeje, az 1989-es bársonyos forradalom idején ezt tűztük ki stratégiai célunknak.
De térjünk vissza szűkebb magunkhoz! Felteszem a kérdést: 2010-től nem lett volna módunk nekünk, szlovákiai magyaroknak úgy felépítkeznünk, hogy a vezetésünk – politikai elitünk – és a polgárok állandó párbeszédben legyünk egymással, és a vezetésünk akarja vagy legalább próbálkozzon meg teljesíteni a politikai porondon azt, amit a szlovákiai magyarok szeretnének, akarnak, és az ország jogrendje is megenged és lehetővé tesz? Itt mindnyájunkról van szó, a jövőnkről, és az utánunk jövőkről is. Miért kell ott lenni valakinek évtizedekig a nagypolitikában, aki vagy akik nem akarják vagy nem tudják teljesíteni azt, amit a polgárok jogosan elvárnak tőlük?! Talán azt várják el, hogy az emberek csak azt akarhatják, amit ők kitalálnak, vagy ami nekik jó lenne? Nem ők tartják el a polgárokat, hanem a polgárok őket. A politikába lépés szolgálatra van, nem valakiknek a kiszolgálására. Kerüljön már egyszer tiszta víz a pohárba!
Hogy nincs parlamenti képviseletünk, annak mi, szlovákiai magyarok vagyunk az előidézői, választópolgárok és a politikai elitünk együttvéve. A polgárok azért, mert nem követeljük meg vezetőinktől azt, amit elvárunk tőlük, a vezetőink pedig azért, mert nem voltak kíváncsiak – természetesen tisztelet a kivételnek – arra, hogy mit akar a szlovákiai magyar nemzetrész a szülőföldjén, Szlovákiában.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.