Csodát várunk

A mozaik címe: az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi koncepciója. Ritka értékes darabról lenne szó, ha létezne, de sajnos nem létezik. És éppen ezzel tudja legjobban teljesíteni a célját, amit egyesek megálmodtak neki.

A magyar iskolákban miért ne oktathatnának ugyanolyan tankönyvekből, mint a szlovák iskolákban? Hisz a történelmünk közös, a tények, amelyekről szó van, letagadhatatlanul megtörténtek. A könyvekben mégis más van, és ezért kellene tekintettel lenni a magyar iskolák igényeire. A minisztérium munkatársai kérdezhetnék: azért nem jók a döntések, mert nem magyarok hozzák őket? Nem, nem azért nem jók. Hanem azért, mert ezekből a döntésekből pontosan levezethető, hogy milyen politikai beállítottságú emberektől származnak.

Az oktatásügyi minisztériumnak Ján Mikolaj idejében volt egy nemzetiségi koncepciója: megtanítani a magyar iskolásokat szlovákul. Jelenleg nincs ilyen koncepció, ugyanis semmilyen sincs. A rossznál jobb a semmi, mondhatnánk. Ebben az esetben ez nem igaz. Mikolaj idejében átformálták a kisebbségi oktatásért felelős osztályt a minisztériumban. A Jurzyca-féle vezetés ilyesmit nem csinált. Ezzel pedig elérte azt, hogy Mikolaj emberei szorgalmasan folytatják munkájukat. Kijelenthetjük tehát: a minisztérium jelenlegi kisebbségi koncepciója ismét csak az, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeket minél jobban meg kell tanítani szlovákul.

A kormányprogram értelmében Jurzycáéknak kötelességük lenne együttműködni a Chmel-féle kormányhivatallal a kisebbségi oktatás kérdéseiben. A megfogalmazás viszont a kompetenciatörvényben harmatgyenge, nem ad vétójogot, sem beleegyezési jogot. Nem is igen hallottuk az utóbbi évben, hogy a Híd a kompetenciatörvényre hivatkozva elért volna valamit az oktatásügyben. A héten Chmel–Jurzyca találkozó lesz, többek között a történelemkönyvekről. Lehet bizonyítani!