Cargopyrin

A MÁV-Cargo nem az a cég, amelyről naponta szólnak a tudósítások, mint ahogyan a szlovák vasúti cargo sem volt az a cég, amelyről sokat tudnánk, ha a Fico-kabinet nem állította volna le annak privatizációját. A teherforgalommal foglalkozó cargo egy ideig téma volt, majd a szlovákiai „mégsem magánosítjuk” hozzáállás után érdekes színfoltként is tekinthetjük, hogy a magyar MÁV-Cargo magánosításába egy magyar–szlovák konzorcium is beszállt. Sőt, az első körben a kis hazánkban azért jól ismert Slavia Capital és magyar társa adta a legjobb ajánlatot (83 milliárd forintot, ami potom 30 milliárddal előzte meg a második, osztrák–magyar konzorciumot).

A múlt héten zárult a második forduló, még nem tudni, milyen eredménnyel. Nem is célunk e helyen a MÁV-Cargo magánosítását elemezni, azt a magyar sajtó feltehetően megteszi. Ebben a pillanatban azt sem tudjuk, mennyi az annyi, hogy a 83 milliárd maradt-e vagy rálicitáltak. A lényeg most az, hogy a rosszabb ajánlatot tevő cégek – legalábbis felröppent sajtóhírek szerint – azzal érvelnek, nem lenne szerencsés szlovák kézbe adni egy ilyen fontos magyar vállalatot. Ergó: megjelent a nemzeti alapú érvelés, amely, mint tudjuk, az üzletben mindig kontraproduktív.

A MÁV-Cargo, jelentőségét tekintve, nincs a tíz legfontosabb magyar cég listáján. Ha egy kicsit visszanézünk (nem is a régmúltba, csak hét–nyolc évre), emlékezhetünk még arra, milyen pozícióban volt a szlovák céglistán a Slovnaft. Tudtommal a második legnagyobb szlovákiai vállalat volt, amolyan „nemzeti kincs”. Vagy megnézhetjük, hogy a bankkonszolidáció során hová helyezte a szlovák közvélemény a Beruházási és Fejlesztési Bankot (lánykori nevén: IRB). Ha jól emlékszem, a bankok sorrendjében valahová a harmadik, negyedik helyre. Ez a kis visszapillantás csak azért fontos itt és most, mert a MÁV-Cargonál lényegesen fontosabb vagy fontosabbnak tartott vállalatok magánosításában volt érdekelt a magyar tőke. A Slovnaft többségi tulajdonosa a MOL lett, az IRB részvényeit az OTP Bank vásárolta meg. A magyarság által sokszor nacionalistának kikiáltott szlovák lakosság, amelyet a magyarság egy része még le is néz (remélem, a kisebbik része), gond nélkül nyelte le két fontos cég magyar tőkebevonását. Az egyik esetében egy kimondottan domináns, stratégiai vállalat került magyar kézbe. Az más kérdés, hogy a MOL már rég nem kimondottan magyar vállalat, attól még itt, Szlovákiában annak tekintik. A MÁV-Cargo privatizációja során előrángatott nemzeti érvelés azzal számol, hogy a magyar lakosság kicsinyes és ellenséges a szlovák tőkével kapcsolatban. Ez az érvelés szerény véleményem szerint a magyarság számára lenéző, de jelen van, és használják. Itt és most, amikor Szlovákia és Magyarország között igenis feszültségek vannak. Az elmúlt hétvégén a szlovák köztévé egyik nagyon nézett, bár nem éppen intellektuális adásában két, 58 éve levelező asszonyt mutattak be, egyik sem beszéli a másik nyelvét, s találkozásuk a képernyőn nagyjából hétszázezer néző előtt többet használt a magyar–szlovák kapcsolatoknak, mint tíz kormányfői, durcás nyilatkozatokkal spékelt találkozó. A szabad tőkeáramlás, amelynek egyetlen kritériuma az üzleti siker és a haszon, valahogy ugyanígy hat. Itt az ideje bevenni a Cargopyrint.

A szerző a Magyar Rádió regionális adásait vezeti