Bonyolult idők

Ha mindezt megtették ugyanis, akkor felelős szervezet vezetőiként egyszerűen nem tehettek mást, le kellett ülni és dönteni: hány közgazdára jusson egy pszichológus a delegációban, ha belátható időn belül el akarnak érni valamit a magyarokkal.

Épeszű ember ugyanis védelem nélkül ide nem jön, kell valaki, aki szükség esetén segít levezetni a feszültséget, átvezet a pillanaton, amikor hirtelen nem érted, miért nem lettél inkább kohómérnök, mert az érccel könnyebb bánni, mint felfogni, mit is akar valójában a magyar kormány. Ráadásul mindezt hangosan meg sem kérdezheti, mert akkor ő és az anyukája is, meg talán Lizy néni, a floridai másodnagynéni is kap egy levelet valamely budapesti államtitkártól, amelyben számon kéri, miért mondanak valós, ám csúnya dolgokat erről az országról. Legutóbbi így járt Hugh Grant, a színész is, aki valahol megjegyzést tett a magyar kormány politikájára, oszt kapott egy rakat olvasnivalót, hogy jöjjön rá, mekkora idióta.

De fel kell dolgoztatni majd a szerencsétlennel azt a pillanatot is, amikor kicsit keményebben követeli a Valutaalap feltételeinek teljesítését, és erre előáll Kövér László házelnök, hogy puccsistának nevezze. Neki ugyanis mostanság éppen ez a kedvenc sztorija, hogy tudniillik itt puccs volt előkészületben a kormány ellen, de kivédték, nyilván az emberekkel közösen. Mert ugye az ilyen szövegtől a lakosság egy része ideges lesz, egy másik pedig büszke, ilyesmivel lehet házalni és külföldellenes hangulatot gerjeszteni akkor is, ha nyilvánvalóan nem igaz. És még mindig ez a jobb helyzet, mert ha az ország vezetői úgy gondolják, hogy ők tényleg puccsot éltek túl, akkor még nehezebb lesz megegyezni.

A megegyezés amúgy is távoli dolognak tűnik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a jelek szerint a magyar kormány sem tudja, mit akar. Vezetőinek egy része például rendre olyasmit mondogat, hogy az IMF pénzére nekünk valójában nincs is szükségünk, csupán biztosíték az egész, de köszönjük, remekül elvagyunk. Hogy akkor minek pedáloztak, s tettek meg végül mindent azért, hogy az IMF mégis jöjjön alkudozni, azon nagyvonalúan átsiklanak. Mindeközben azonban a tárgyalásokért felelős államtitkár mintegy futtában elejt néhány szót arról, hogy bizony jövőre, ha nem is mindet, de egy részét a pénznek talán elhasználjuk… Csak így, mellékesen.

Kell az a pszichológus, de mennyire, hogy kell. Valaki biztos hasznát veszi.

Nagy Iván Zsolt; a szerző magyarországi publicista