Bérkülönbség és bérgyilkosság

Vajon az, hogy a nők rosszul fizetett szektorokban dolgoznak, úgymint kultúra, szociális munka, egészségügy, vagy alacsonyabb pozíciókban, és miért van ez így. Továbbá hogy a nők a gyerekvállalás miatt kiesnek a munkapiacról, és az otthon végzett ingyen munkát senki sem számítja be a munkapiacon. Ez a téma is része annak, ami a nők hátrányos helyzetét dokumentálja. Amíg vitatkozni kell erről, és van bérkülönbség, nincs egyenrangúság! És ez messzire vezet.

Pontos adatokat keresve a neten újra rábukkantam arra az októberi hírre, amely meg kellett volna, hogy rázza a világot, de nem egészen így történt. Hogy miért? Mert egyrészt a gyilkolás már mintha az életünk része lenne. Politikusaink szavakkal és hazugságokkal gyilkolják egymást. Nálunk szerencsére „csak” a szóbeli politikai gyilkosság van jelen, mondanám, ha nem jutna rögtön eszembe Ján Kuciak és Martina Kušnírová, a menyasszonya, akit azért gyilkoltak meg, mert a hozzátartozója volt.

Hevrin Khalaf kurd politikusnőt azért gyilkolták meg, mert a Szíriai Jövő Párt nevében az etnikai-vallási kisebbségi csoportok közötti megbékélésen dolgozott. És mivel nő is volt, hát példát kellett statuálni. A török vezér parancsára rituális gyilkosság áldozata lett. A legtöbb híradásban az jelent meg: „kirángatták az autójából és lelőtték”, ami nagyon finom megfogalmazása a történteknek. A több katonából álló kommandó megállította az autóját, nevén szólították, és miután kiszállt, tömegesen megerőszakolták, hajánál fogva az autóhoz kötözve vonszolták, hogy a fejéről levált a bőr, majd halálra kövezték, és holttestét megcsonkították. És minderről videofelvételeket készítettek, amiket az internetre is feltettek. Elrettentésül és figyelmeztetésül.

Látszólag nem függ össze a nők és a férfiak közötti bérkülönbség a kurd politikusnő halálával. De ha a dolgok mélyére nézünk, és az okokat keressük, nagyon is összefügg. A különbség csupán az, hogy ahol a bérkülönbségről, mint aktuális problémáról beszélünk, és évente összehasonlítjuk, valamint jogi és gyakorlati lépéseket is tehetünk annak érdekében, hogy ez csökkenjen, egy demokratikus államalakulatban tesszük ezt, ahol nem kell félnünk attól, hogy politikai állásfoglalásunk miatt meggyilkolnak. Bár most megint megjelenik Kuciak képe, akit politikai okból gyilkoltak meg egy demokratikus államban.

Az az ország viszont, amelynek katonái a demokratikus párt képviselőit rituális módon meggyilkolják (akár a saját, akár a szomszéd ország állampolgárai) a kegyetlen diktatúrák közé sorolható. Végül pedig feltehetjük a kérdést, hogy hová sorolhatjuk azt az országot, amelynek vezetője hivatalosan fogadja a gyilkosságért felelős államfőt, és biztosak lehetünk abban, hogy nem kéri számon rajta azt, hogy inváziót indított egy szomszédos ország területén, hogy példát statuáljon! És mindezt tette a nagy orosz testvér hathatós segítségével.