<p>De most komolyan. Elhiszi valaki, hogy a beiratkozási kampányoknak van értelme? Elhiszi valaki, hogy a szülő eltűri, hogy valakik holmi nyelvészeti-tudományos kimutatásokra, és néhány bejáratott közhelyre hivatkozva megmondják neki, mi a jó a gyerekének, és hova kellene őt beíratnia?</p>
Beiratkozási kampánycsőd
Biztosan vannak kivételek, de az iskolaválasztásnak az esetek nagyon nagy többségében sokkal prózaibb szempontjai vannak. Melyik a lakhelyhez vagy a szülő munkahelyéhez legközelebbi iskola? Hova járt(t) a nagy testvér? Melyik iskolának van a környéken (nem)jó híre? A döntést a szülők január közepére már meghozzák, vagyis nem valószínű, hogy az évente ilyen tájt felbukkanó beiratkozási kampányok (internetes videók, plakátok, óvodai beszélgetések) komolyabb hatással bírnának a szülők választására. Kicsit úgy vagyunk a beiratkozással az elmúlt huszonöt évben, mint a népmesében a szegény ember a három kívánságával. Nagy örömében hirtelen kívánt egy ostobaságot, majd az asszony is, a harmadikra pedig inkább azt kérték, hogy legyen inkább minden úgy, mint az elején. Szlovákiában 2015-ben ott tartunk, hogy nem ismerjük a magyar elsősök pontos számát. Vannak ugyan hivatalos és nem hivatalos kimutatások, amelyekben a közös igazgatású szlovák–magyar tannyelvű iskolák diákjai vagy szerepelnek, vagy nem, a tavalyi nulladikosok meg a bukottak számát ki kell vonni, majd hozzáadni valami mást… satöbbi satöbbi. Miért nem lehet az információs technológiák korában gyerekre pontosan minden év szeptember végére megszámolni a szlovákiai magyar elsősöket? Nincs aki megszámolja őket? Tele vagyunk több évtizedes múltú, kiépült struktúrákkal rendelkező ilyen-olyan szervezetekkel, amelyeknek ha nem is minden településen, de minden másodikban van alapszervezetük. Miért nem lehet járási, megyei bontásban évente grafikonokkal elmagyarázni a nyilvánosságnak: ebben meg abban a régióban hosszú ideje csökken a magyar elsősök száma, amott kicsit növekszik. Itt kellene belehúzni, népszerűsíteni, vállalkozóktól, cégektől, ismert emberektől esetleg adományokat gyűjteni, az iskolakezdőket tanszerekkel, buszbérlettel megszponzorálni, hogy lássák, érezzék, figyel rájuk a közösség. Miért nem jutott ez még eszébe egyik országos, politikai vagy nem politikai szervezetnek?De nem is így szól a kérdés, mert nyilván eszükbe jutott. Miért nem csinálták meg? Január–februárban minden évben kiadnak néhány közleményt: mi így próbáljuk meggyőzni a szülőket, mi meg amúgy. Aztán egy évig csend. Nyersen hangzik, de a Rákóczi Szövetség és a Bethlen Alap támogatásának (vagy ahogy néhány szülő emlegeti, a Betlehem-pénz) éppen azért van súlya (akinél van), mert kézzel fogható támogatást nyújt a családnak. Persze mondhatjuk, hogy azoknál a szülőknél, akiknél ez a mérleg nyelve, már megette az egészet a fene. De ha visszatekintünk arra, hogy az elmúlt 25 év során mennyire lettünk profibbak a beiratkozási kampányok terén, ugyanezt állapíthatjuk meg.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.