Baszk börtöntöltelékek

A spanyol hatóságok azzal indokolják ezt a praktikát, hogy a baszkföldi területi önkormányzat jelentős szavazatkülönbséggel nem fogadta el a spanyol alkotmányt, ezért a különösen veszélyesnek ítélt foglyokat olyan büntetés-végrehajtó intézetekben kell elhelyezni, ahol az alaptörvényt mindenekfelett respektálják. A Guardia Civil, vagyis az állami rendőrség azonban sokak szerint a Franco-rezsim köpönyegforgatóinak gyűjtőhelye, ahol gyakorlatilag semmi sem változott, a baszk fogva tartottakat pedig a „jól bevált” módszerekkel rendszeresen kínozzák.

Elrettentésképpen néhány ismert közéleti személyiséget, újságírót is kezelésbe vettek. Uszítónak ítélt nézetek hangoztatásáért, vagy a baszk szeparatista terrorszervezet állítólagos erkölcsi támogatásáért tartóztatták le őket több-kevesebb időre, aztán hagyták, hogy világgá kürtöljék, milyen válogatott megaláztatásokon mentek keresztül. Martxelo Otamendi, az Egunkaria baszk napilap alapítója szerint ezzel egyértelműen a közvélemény megfélemlítése a céljuk. Otamendit két társával tavaly tartóztatták le, azon a napon, amikor a lapot betiltották. „Azt feltételezik, hogy az Egunkariát az ETA szeparatista terrorszervezet pénzelte, illetve hogy a vezetés kapcsolatot tartott fenn velük. Ez természetesen nevetséges vád, minden bevételt dokumentálni tudunk” – állítja Otamendi, akit négy napon át tartottak fogva, és elmondása szerint embertelenül megkínozták, méghozzá külsérelmi nyomok nélkül. „Három napig egyáltalán nem hagytak aludni, a nap nagy részét a falnak fordulva, álló helyzetben töltöttem. Nem vertek, viszont a végkimerülésig tornáztattak. Guggolásokat kellett csinálnom, és azzal fenyegettek, hogy ha abbahagyom, főbe lőnek. Aztán lépcsőn járattak fel-le, amíg össze nem estem. A végén már könyörögtem, hogy lőjenek inkább főbe, csak legyen már vége” – számolt be a történtekről az ismert közéleti személyiség, aki ezalatt az idő alatt sem ügyvédjével, sem családtagjaival nem beszélhetett, és akit 30 ezer eurós óvadék fejében engedtek szabadon. Az ügy nagy port vert fel, a spanyol rendőrség eljárása ellen tiltakozó emberi jogi szervezetekhez csatlakozott az európai kisebbségi és regionális lapokat tömörítő szervezet, a MIDAS is, amelynek az Új Szó is tagja. A szervezet szót emelt az Egunkaria másik kulcsembere, Iňaki Uria fogva tartása ellen is, aki társánál sokkal rosszabbul járt. Uria tizenhét hónapot töltött egy Madrid melletti börtönben, a legveszélyesebb terroristák részlegén, és csak néhány nappal ezelőtt, a nemzetközi közvélemény nyomására, illetve a jogi keretek kimerítése után engedték szabadon, csillagászatinak számító 450 ezer eurós óvadék fejében.

„Szerintem az volt a legnagyobb bajuk a lappal, hogy egyre inkább véleményformáló tényezővé vált Baszkföldön, előfizetőink száma hónapról hónapra nőtt, és a támogatóknál sem kellett kilincselnünk, jöttek maguktól. Ekkora sikert senki sem várt, és valószínűleg azzal sem számoltak, hogy a betiltott lap munkatársai Berria néven új napilapot alapítanak” – nyilatkozta Uria, hozzátéve, hogy egy percig sem tagadta, személy szerint Baszkföld önállósulásának híve. A spanyol hatóságok eljárását a véleményszabadság korlátozásának tartja, és nézetével nincs egyedül. A Berria munkatársai szintén megalázónak tartják, hogy minden leírt mondatukat „öncenzúrának” kell alávetniük, a spanyol hatóság közbelépését elkerülendő. Ráadásul az utóbbi hetekben Baszkföldön egyre több tüntetést szerveznek a lakóhe-lyüktől több száz kilométernyire fogva tartott rabok áthelyezése érdekében. Az emberi jogi szervezetek azt is külön számon tartják, hány családtag halt meg az utakon közlekedési balesetben, egy-egy 500-600 kilométernyire fekvő büntetés-végrehajtó intézetbe menet. Azon állításokat is egyre többen szeretnék kivizsgáltatni, melyek szerint a spanyol börtönökben a dél-afrikai apartheidre emlékeztető viszonyok uralkodnak, azaz a baszk raboknak kevesebb jogunk van, mint spanyol társaiknak. A legújabb tiltakozási hullámot az váltotta ki, hogy a napokban egy baszk fogoly felakasztotta magát cellájában. A Spanyolország északkeleti részén fekvő autonóm köztársaság lakossága a nyári turistaszezont is kihasználja a látványos demonstrációkra. A tengerparti üdülőövezetekben élők nagy méretű baszk zászlókat tűznek ki lakásuk ablakába, hogy ezzel is felhívják a nyaralók figyelmét: nem Spanyolországban, hanem Baszkföldön nyaralnak.