Bárki lehet bajnok

Lengenek a zászlók a Maracana stadionban.

Rió remek megnyitót rakott össze. Sokkal kevesebb pénzből, mint London, vagy pláne Szocsi. A megnyitóhoz használt eszközök nagy részét kis túlzással fillérekből be lehet szerezni. A látvány mégis lélegzetelállító, a történet mégis tökéletesen olvasható. Az őserdő helyén kinő egy metropolis.

Rió nem csak a szépre emlékezik. Emlékszik az elnyomásra, a háborúra, és nagyon is tisztában van a jelen problémáival.

„Gyerekek, ne háborúzzatok! Ünnepeljük a sokféleséget!” És az ökölbe szorult kezek csápolni kezdenek, indulhat a karnevál.

De meddig tart a szamba? Vörös alapon fekete betűk hirdetik: GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS. Kétmilliárd ember a képernyők előtt, Rió pedig kihasználja az alkalmat, hogy most, amikor nem lehet figyelmen kívül hagyni, világgá kiáltsa: ha nem teszünk valamit, ez a csodálatos város elsüllyed.

„Valamit” pedig a sportolók is tehetnek: mindegyikük kap egy magot, amelyet még a megnyitón elültetnek. Ezekből nő majd ki a Sportolók Erdeje. Ez lesz az olimpia öröksége, ami azokat is szolgálni fogja, akik ma még meg sem születtek. Több mint tízezer fa. Mert a részvétel is fontos.

De ugyanolyan fontos a teljesítmény. Ez volna az olimpia lényege, ezért különbözik minden más eseménytől. Ez az a verseny, ahol mindenki a legjobbat akarja nyújtani. Nem fog mindenkinek sikerülni. De akinek igen, az egész életében építkezhet belőle. Hogy akkor, ott, amikor és ahol igazán számított, meg tudta csinálni.

Ettől szép a megnyitó. Tízezer sportoló, tele várakozással, bizakodással, hogy sikerülni fog.

Másnap már érmeket osztanak, lesznek győztesek és vesztesek is. De most, most még csak a remény van. Mert bárki lehet olimpiai bajnok.

KÉPES-VIDEÓS ÖSSZEFOGLALÓNKAT A MEGNYITÓRÓL ITT TALÁLJA