Az SaS szüzessége

Közben az egyik legutóbbi felmérésben a párt támogatottsága megugrott, valószínűleg erre is támaszkodva dönthettek végül úgy Sulíkék, hogy egyedül vágnak neki a választásoknak. Mivel az SaS politikusainak többsége politikailag szűz, azaz nem dörzsölt politikusok alkotják a gárdát, azt, ahogy az esetleges partnerekkel játszottak, talán marketingfogásként lehet leginkább értékelni. Nem hiszem, hogy a párt megalakulásakor nem tudták volna pontosan, hogy az SDKÚ-val nem lépnek koalícióra, mert az a jobboldal elmúlt nyolc évének sötét árnyait cipeli magával elnöke személyében és saját múltjában. Ugyanúgy tudhatták, hogy totális pragmatizmusuk, mely a kisebbségi témában is megjelent, nem nagyon kompatibilis egy olyan párttal, mely bár csak részben, de etnikai alapon jött létre. Erről nem kellett volna „megkérdezniük szavazóikat”, hiszen egy párt olyan mértékben formálja szavazói nézeteit, mint viszont. Sulíkéknak a jelenlegi helyzetben annyi feladatuk van, hogy bebizonyítsák, létezik Szlovákiában legalább ötszázaléknyi olyan szavazó, aki egy új arcokkal induló, tiszta, vállalkozásorientált, jobboldali pártot akarna a parlamentbe juttatni. Saját környezetemben, még a magyarok körében is sok ilyen emberrel találkoztam, akik korábban már teljesen elfordulni látszottak a közügyektől, mert nem hittek sem a jobboldali volt kormánypártoknak, sem a „magyaroknak”. Ezeknek a szavazóknak lehet esély az SaS, de ehhez meg kell tartania tisztaságát, függetlenségét és bizonyítania kell, hogy a céljai eléréséhez nem akar minden eszközt felhasználni. Az elmúlt hetek során veszélybe került, amikor úgy tűnt, az SaS is csak a klasszikus politikai tanácsokat fogadja meg, s egyetlen célja a szavazatok maximalizálása a lehető legrövidebb idő alatt. Ha Sulíkék hosszú távra akarnak építeni, mindenképpen az önállóságot kell választaniuk, sőt, egy ennyire pragmatikus pártnak még a kormányba sem kellene beülnie egy évvel megalakulása után, úgyis elnyomnák őket a nagyobbak, így saját arculatukat nem nagyon tudnák megtartani. Ami pedig a meg nem valósult jobboldali nagykoalíciót illeti, annyira mégsem szabad sírni miatta, hiszen addig, amíg nem megy végbe a teljes tisztulás, a jobboldal nem érdemli meg, hogy megnyerje a választásokat, amelyre, valljuk be, még nagykoalícióként is minimális eséllyel pályázott volna. (Nagy András)