Az intézet falain túl

Már az kisebbfajta csoda, hogy a nyilvánosság egyáltalán tudomást szerzett az ügyről: a Markíza televízió két éve készített egy riportot, de azt a helyi nyomás miatt vissza kellett vonni, a kilátásba helyezett ellenőrző vizsgálatoknak pedig nem volt látszata. Végül a civil aktivisták tevékenységét és a parlamenti képviselői munkát leginkább vegyítő ellenzéki képviselők kellettek ahhoz, hogy szélesebb körbe is eljusson a galántai visszásságok híre. 

Most úgy tűnik, hogy a botrány könnyen politikai csatározásba fordulhat, vagy inkább fulladhat, hiszen mind Ján Richter munka- és családügyi miniszter, mind Robert Kaliňák belügyminiszter az ellenzék kereszttüzébe került – utóbbi a rendőrség lagymatag ellenőrzési eljárásai miatt. Valójában sokkal többről van szó, mint egy újabb belpolitikai botrányról. Szlovákiában rengeteg szociális intézet működik, s a nyilvánosságnak alig van rálátása az ott történő dolgokra. Holott nem ritkán a saját ismerőseink vagy egyenesen a segítségre szoruló családtagjaink sorsa függ attól, milyen bánásmóddal találkoznak a szociális intézetekben. A hasonló botrányok arra világítanak rá, hogy a szlovákiai ellenőrzési mechanizmusok több sebből véreznek. Mert mit tehet egy állampolgár, aki gyanítja, hogy egy intézetben rosszul bánnak a hozzátartozójával? Elmehet a rendőrségre, az egyenruhások jobb esetben alibiből megjelennek a helyszínen és dolgavégezetlenül hazatérnek. Rosszabb esetben pedig azokhoz a belső ellenőrző szervekhez irányítják az aggódókat, amelyeknek különféle helyi védszövetségek miatt végképp nem áll érdekükben lebuktatni a rosszul működő vagy jogsértő intézményeket. Szlovákiában természetesen van ombudsman, nagyon kevés valós hatáskörrel, illetve egy gyermekvédelmi biztos is, akinek a környezetéből érdemi tevékenységről szóló hírek nem érkeztek. A problémákat még tovább súlyosbíthatja, ha a bajba jutott rászorulók magyarok, esetleg nyelvi ismereteik hiányosak – ebben az esetben a panaszosok különösen bizalmatlanok a hatóságokkal szemben. 

NEM VOLT ERŐSZAK - MONDJA AZ INTÉZET IGAZGATÓJA

A galántai intézmény botránya révén elsősorban nem is arra lenne szükség, hogy miniszteri fejek hulljanak, hanem arra, hogy az állam látványosan tegye a dolgát – a felelősöket büntessék meg, a visszásságokat számolják fel. A galántai intézmény pedig szolgáljon arra, amire kitalálták és támogatásokat folyósítanak neki: rehabilitációs otthonként, ahol nem a lelki nyomor mélyebb bugyraiba taszítják a pácienseket, hanem segítenek nekik. 

Hátha most felbátorodnak mások is, és könnyebben kezdenek panaszkodni.