Az ígérgetés bajnokai

A 2020-as parlamenti választás eredetileg Robert Ficóról szólt, aztán fő problémaként előlépett Kotleba, hogy aztán előugorjon Matovič. És most megint a Smer került a középpontba.

A Matovičról szóló, időnként heves vita a populista ötletei miatt alakult ki. Aztán jött Fico és a pártja, játszi könnyedséggel halványított el az OľaNO-val kapcsolatos mindennemű kifogást, és Matovičot minden ötletével együtt kíméletlenül visszalökte az amatőr populisták soraiba. A Smer és az SNS eldöntötte, megmutatja a világnak, mi is az igazi populizmus! Bemelegítésként először jött egy kis szavakkal való dobálózás és „retorikai” gyakorlat. Például Saková befejezetlen mondata… Egy kis óda a külföldről szavazókkal kapcsolatos félelmekről. Amit aztán a kormányfő megtoldott egy eszmefuttatással Pozsonyról és az ország többi, egészséges részéről: „... Pozsonyban egészen más az élet, mint az ország többi részén. Pozsony egy buborék, a fővárosiak közül sokan nem is sejtik, milyen átlagbérért vagy minimálbérért dolgozni egy gyárban, és hogyan lehet vagy nem lehet megélni vidéken.”

Hát igen, egy jóval átlagon felül kereső politikus, aki szívesen fényképezkedik munkaruhában, krumpliültetés közben vagy amikor a függönyt rakja fel az anyukájának, az bizony tudja, hogyan él az elárusítónő, a kétkezi munkás vagy a kisnyugdíjas pár száz euróból.

Biztos Kaliňák is sokat mesélt neki erről motorozás közben, vagy Počiatek a Cannes-i villában, esetleg Fico, a méregdrága karórájával a kezén. Ki tudhatná jobban, milyen a szegénység, mint ezek a szerény politikusok?

Akkor meg gyerünk, Kotlebáék meg az SNS segítségével rántsunk össze egy rendkívüli parlamenti ülést, szavazzuk meg gyorsan, amire négy év alatt nem volt idő.

Tizenharmadik nyugdíjt – mert eddig úgy volt, hogy a migránsáradat miatt nem lesz, ha az ellenzék nyer. Dupla családi pótlék, és két hét alatt talán még az autópályákat is sikerül befejezni.

Vagy ha nem is, akkor létrehoznak egy még nagyobb művet: „megállítják” az Isztambuli Egyezményt. Szilárd lesz és erős, megállít minden civilizációs kísérletet, és szinte ingyen van.

A jelenlevő miniszterek közül egyedül Miroslav Lajčák viselkedett férfiként a kormányban, és nem szavazta meg az Isztambuli Egyezmény elutasítását, bár már azt is megtehette volna, hogy tiltakozásképpen lemond. És ugyanezt kellene tennie a pénzügyminiszternek is az államkassza kifosztása láttán.

Mivel mától érvénybe lépett a tiltás, és a választásig nem lehet újabb közvélemény-kutatási eredményeket nyilvánosságra hozni, nem fogjuk tudni, hogyan változtatja meg a pártok támogatottságát ez az ötletdömping.

Az viszont teljesen világos, hogy ki ebben az országban a teljesítetlen ígéretek bajnoka.

A választók még két hétig gondolkodhatnak azon, hogy ezúttal hisznek-e neki.

A szerző a TASR munkatársa