Az igazi menekültválság

Nem meglepő, hogy az internetes keresőprogramokban az arabul beírt menekültstátus szóra Svédország ugrik ki az első helyen. A toleranciában, nyitottságban, jóléti szolgáltatásaiban és integrációs politikáiban élenjáró skandináv ország fogadta be messze a legtöbb menekültet (arányaiban, a lakosság számához viszonyítva) az Európai Unión belül az elmúlt években. A jelenlegi menekültáradatnak is az egyik fő célországa. Tavaly 85 ezer menedékkérő érkezett, idén 74 ezerre számítanak. Egy kilencmilliós államban ez azt jelenti, hogy az összlakosság körülbelül 1 százalékát teszik ki a menekültstátusért folyamodók. Persze nem mindegyikük maradhat az országban, de mellettük ott a többi (nem menedékes) bevándorló is, így nem túlzás éves szinten egy százaléknyi bevándorlóról beszélni.  És itt kezd érdekessé válni a helyzet. Svédországban ugyanis az 1960as évekig etnikailag majdnem teljesen homogén társadalom volt. Azóta – két generáció alatt – multikulturális állammá vált, ahol a lakosság több mint negyede rendelkezik külföldi gyökerekkel. Figyelembe véve és a jövőbe kivetítve a tendenciákat, nem nehéz kiszámolni, hogy a svédek 20-30 éven belül kisebbségbe kerülhetnek a saját hazájukban.  Lehet, hogy egy nagyon toleráns társadalomban ez a gyors és drámai változás sem okozna gondot, csakhogy a legproblémásabb afrikai és közel-keleti, jórészt muszlim bevándorló közösségek növekednek a leggyorsabban. És velük együtt nő a bűnözés, az utcai erőszak, a lakóhelyi szegregáció, romlik az iskolák színvonala, erősödik a terrorveszély.  Sokszor gyorsan, drámaian és koncentráltan (a bevándorlónegyedekben).  Mielőtt lefasisztáznak, gyorsan szögezzük le, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyes bevándorló közösségekben mindenki, vagy a többség például bűnöző lenne, csak azt, hogy a svédekhez képest sokszorosan felülreprezentáltak a bűnelkövetésben.  A menekültáradat és a kelet-európai koldusmaffia megjelenése tovább erősítette a svéd társadalom félelmeit, egyre többen fordulnak az egyetlen párt felé, amely a bevándorlás drasztikus korlátozását követeli. Ez pedig a radikális Svéd Demokraták. Pár éve a toleráns Svédországban még az is széles körű megdöbbenést váltott ki, hogy egyáltalán bekerültek a parlamentbe. Tavaly a szeptemberi választásokon elért 12,9 százalékos eredményük után csak nőtt a döbbenet, idén augusztusban viszont egy közvélemény-kutatás 25,2 százalékkal már a legerősebb pártnak mérte őket. Pedig ez „csak” a megszokott skandináv és nyugat-európai tendencia (Németország kivételével). A politikai földcsuszamláson kívül ezeknek a pártoknak és nézeteiknek erősödése alááshatja az egész uniós menekültpolitikát, Schengennel és a szabad határátlépéssel együtt, ami durván visszaüthet ránk, tranzitországokra is.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója