Apró gesztusokról

Tapasztalati úton gyakorta nem is tudunk megbizonyosodni arról, hogy vélekedésünk igaz-e. Megelégszünk azzal, hogy hallomásból értesültünk valamiről, és a közösség nagy része, melyhez tartozunk, hasonlóan jár el. Egy nagy csoport nem is tudatosítja, bizonyos helyzetekben, véleményalkotáskor a sztereotípiák foglya; mások elmarasztalják a sztereotípiákra támaszkodó gondolkodást. De minden berzenkedés ellenére régóta és makacsul velünk vannak, orientációs pontot is jelentenek, ha el akarunk igazodni új helyzetekben. Érdekes jelenség: ha egy sztereotípiáról bebizonyosodik, hogy hamis, akkor is képes túlélni, és egy közösségben, kultúrában tovább terjedni. Az sem véletlen, hogy jelentős részük negatív, de vannak pozitívak is: a magyarok például azt gondolják magukról, hogy kreatívak és hazafiak, a franciákról pedig azt, hogy elegánsak. A legtöbb sztereotípia éppen a nemzetekről, a nőkről és a férfiakról, a foglalkozásokról terjedt el. A foglalkozások közül kiemelkednek a politikusokhoz kötődő, az utóbbi időben masszívan jelen levő negatív sztereotípiák.

Egy ismerősöm mesélte, hogy romániai körútja alkalmával könyvbemutatón vett részt, szépirodalmi könyvről beszélgettek. Beszámolójából két dolog maradt meg bennem. A terem zsúfolásig megtelt, olyannyira, hogy az eseményen részt vevő romániai magyar csúcspolitikusnak nem jutott ülőhely. Erre ő nem jött zavarba, hanem leült a földre, és a könyvbemutató végéig ott maradt, érdeklődve figyelt. Az idézett jelenet hatásától napokig nem tudtam szabadulni, többször eszembe jutott. Mindkét dolog miatt irigykedni kezdtem: először azért, mert egy szépirodalmi könyv bemutatója tömeget vonzott, másodszor azért, mert olyan csúcspolitikusa van a romániai magyaroknak, aki a földön ülve is élvezni tud egy könyvbemutatót, ahol nem az ő személye a fontos, hanem a kultúra. Fölmerült bennem, vajon a mi közösségünk vezető politikusai közül megjelent volna-e valaki hasonló rendezvényen? Ha igen, akkor vajon hajlandó lett volna elfogadni, hogy a földön ülve fogja végighallgatni a könyvbemutatót?

Nem szeretnék a fönti példa alapján messzemenő következtetéseket levonni, vagy valakit megbántani. Csupán arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy az ilyen apró gesztusoknak olykor önmagukon túlmutató jelentőségük és hatásuk is lehet.