Antiszolidaritás

2009-ben Iveta Radičová és Ivan Gašparovič került az elnökválasztás második fordulójába. Az első Fico-kormány rendkívüli ülésre hívta össze a biztonsági tanácsot, azzal az ürüggyel, hogy Magyarországról szélsőséges erők és eszmék szivárognak be Szlovákiába. Annyi történt, hogy a hatvannégy vármegye mozgalom néhány tagja átjött Szlovákiába. A biztonsági tanács szerint ez alapjaiban rengette meg az ország biztonságát.

A 2010-es választások előtt a tanács úgy határozott, hogy ha Orbán Viktor elfogadja a magyar állampolgársági törvényt, Szlovákia ellentörvényt fogad el. Szlovákia olyan ellentörvényt fogadott el, amely sokkal több problémát okoz számos polgárának, mint a magyar állampolgársági törvény. A választások előtti populista tradíció jegyében Fico most is összehívatta a biztonsági tanácsot.

Szlovákia messze nincs olyan helyzetben, mint Görögország, ahova néhány hónap alatt 200 ezer menekült érkezett, vagy mint Olaszország, ahova 110 ezer. A menekültek nem özönlöttek el bennünket úgy, mint Magyarországot, Szerbiát vagy Macedóniát, és nem ostromolnak úgy minket, mint például Németországot, ahol az év végéig 800 ezer menekülttel számolnak. Fico nem is azért hívta össze a tanácsot, hogy megvitassák, Szlovákia hogyan segíthetne a migránsok útvonalán fekvő tranzitországoknak vagy a befogadó nyugati államoknak. Épp ellenkezőleg. Azt akarta, hogy a tanács megerősítse azt, amit egyébként ő kormányfőként már bejelentett: senki ne ábrándozzon arról, hogy Szlovákia szolidaritást vállal vele. Fico csak akkor szónokol szolidaritásról, amikor Szlovákia akar valamit a nyugati államoktól. Amikor tőlünk szeretne valamit az unió, akkor a szlovák szuverenitás a kormány jelszava. Mint ahogy Fico mondta: egy országnak szuverén joga eldönteni, hogy akar-e gondoskodni valakiről. Ha az összes uniós tagállam erre az álláspontra helyezkedne, az az unió vége lenne. Ez azt jelentené, hogy a tagországok nem tartanák tiszteletben az általuk aláírt nemzetközi szerződéseket és a menekültjogokról szóló genfi szerződést. Azt jelentené, hogy nem tartják tiszteletben az unió emberi jogokról szóló chartáját és a nemzetközi menekültügyi eljárás szabályait. Meglehet, Robert Ficónak módfelett tetszene egy olyan világ, amelyben az uniós szabályokból és nemzetközi szerződésekből minden ország csak azt tartaná be, amelyik az ínyére van, ám Szlovákiának egy ilyen világban körülbelül öt percig lenne esélye a túlélésre.

Andrej Kiska államfő kijelentése szerint szolidaritást kell vállalnunk azokkal az emberekkel, akik a biztos halál elől menekültek el otthonukból. Az emberséges hozzáállásra vonatkozó polgári felszólítás azt kéri a szlovák kormánytól, „azonnal fogadjon el olyan lépéseket, amelyekkel enyhíti a menekülthullámnak leginkább kitett országok terheit”. Egy ilyen felszólítást nevezhetnénk naivnak. De nem erről van szó: ez Szlovákia jól felfogott nemzetbiztonsági érdeke.

A szerző a Trend hetilap kommentátora