Ami megtörtént, megtörtént!

Még hozzáteszem: a megtörtént cselekedeteket nem lehet meg nem történtté nyilvánítani. Sajnos vagy nem, ez így van a nagypolitikában is. A szeptember 30-i előre hozott választás után ezzel a problémával fog küzdeni a hatalom talán legnehezebb ága – az igazságszolgáltatás – a következő négy évben.

Az előttünk álló négy esztendőben – ha lesz annyi?! – fogjuk meginni a levét annak a szomorú társadalmi valóságnak, amely 2006-tól – de már jóval korábban is, a mečiarizmus éveiben – kialakult: megszámlálhatatlan súlyos törvénysértések lettek szőnyeg alá seperve az ügyeletes hatalom által, minden következmény és jogi elégtétel nélkül. Sajnos ennek a gyökere nem is az igazságszolgáltatás három ágában – rendőrség, ügyészség, bíróság – van, hanem a végrehajtó hatalom korlátlan hegemóniájában.

Lényegében ez hátráltatta a kormányalakítást, mert a győztesek által kiszemelt miniszterjelöltek, illetve az azóta már kinevezett tárcavezetők között vannak olyan személyek, akiknek politikai múltját nagyon jól ismerik a négy ellenzéki parlamenti párt vezetői, képviselői a parlamentben, sőt a gondolkodó szlovákiai polgárok jelentős hányada is, akik ezt nem fogják szó nélkül, csendes birka módján tűrni. Ezért siettette Robert Fico, Peter Pellegrini és Andrej Danko a kormányalakítást, hogy Matovičék a túloldalon ne kezdjék el idő előtt a szennyes kiteregetését.

Teljesen felesleges, indokolatlan és igazságtalan volt a Smer elnöke részéről Zuzana Čaputová köztársasági elnök szakadatlan megvádolása és lejáratása a lakosság szemében. Egyébként ez csak folytatása annak a gyalázkodásnak, amit a bosszúra vágyó smeres politikusok végeztek dühükben a fiatal Szlovákia legvadabb választási kampányában.